„Rossznak gondolod a világot? Látnod kellene a többit!” Philip K. Dick – [Böszörményi Gyula könyvkritikája]
Az 1928-ban született Philip K. Dick tökéletesen buggyant, megdöbbentően zizzent, ámulatba ejtően dilis zseni volt. Mintapéldánya annak a tételnek, miszerint az őrültek és a nagy koponyák között hajszálnyi és nagyon is elmosódott a határ. Amennyiben Dick nem a science-fiction műfajában fejezte volna ki sokszor zavaros, vagy annak tűnő, vallási és filozófiai fejtegetésekkel nyakon öntött gondolatait, hanem – mondjuk – esszékben, vagy posztmodern regényekben, akkor bizony ma már senki nem tudná, hogy egyáltalán itt élt köztünk. (Ha valóban itt élt! Minél több könyvét olvassa az ember, egyre erősebben motoszkál benne az a groteszk ötlet, hogy Dick valójában egy egészen más dimenzióban létezett – létezik? –, s csupán rövid időre költözött egy Homo sapiens testébe, hogy… De ez már tényleg dicki távolságokra visz, bocs!)
És mi van olyankor, ha szent őrültek találkoznak? Esetünkben Dickre és az Agave Kiadóra (mint egyszemélyi jelenvalóra) gondolok. Nos, akkor az van, hogy megszületik egy remekbeszabott életműsorozat, ami immár évek óta újra és újra boldoggá teszi a Dick-multiverzumot kedvelő magyar olvasókat. Az Agave „őrült” vállalkozása (őrült, hisz bármilyen jó is ez a Mr. Dick, Magyarországon aligha lehet belőle könyves kasszasikert kreálni) jelenleg a 25. kötetnél jár, s még korántsincs vége. (Személyes kedvenceim az eddig megjelentek közül Az ember a fellegvárban és a Figyel az ég – de ezt csak úgy mondom.) Pék Zoltán magabiztos, szakavatott és könnyed ritmusú, tehát jól olvasható fordításai és az (általában) precíz, profi szerkesztői munka, továbbá a számomra kissé rideg, ám Dick történeteihez tökéletesen illő borítók, melyek Kuszkó Rajmund beleérző képességét dicsérik, mind-mind fontos könyvsorozattá teszik az Agave Dick-köteteit.
Nos, itt valami bibi van! Nemrég csuktam be a kötetet, úgyhogy még tisztán emlékszem: Dick történetében NEM dúl háború a Földön! Ahogy lapozunk, később valóban lesz benne csetepaté, de az is csak a legvégén, és „csupán” polgárháború, szóval nem értem… Aki a könyv ismertetőjét írta, valamit nagyon félreolvasott, s aztán az ő téves szövege úgy spriccelt szét a neten, mint pufók napközis ingén a paradicsom leve.
Szóóóval Dick eme regényében NEM dúl háború a Földön, viszont komoly társadalmi és politikai feszültségek pendülnek, csikorognak, sikoltanak fémesen, ahogy az kell (mármint ahogy Dicknél kell). A bolygót két óriási mamuthatalom, a varsói központtal működő kommunista országok szövetsége (hát igen, Mr. Dick 1964-ben még joggal gondolhatta, hogy a CCCP sosem omlik össze – de vajon hogy került a központi hatalom bázisa Moszkvából Varsóba?!), és az egykori USA-hoz csatlakozott államok (elsősorban Németország, mely aztán gazdaságilag és intellektuálisan el is nyomta az anglo-amerikai kulturát!) összessége, EUSA néven. Eme utóbbi hatalmi egység legfőbb vezetője (látszólag) az Elnök, akit Dick alternatív valóságában már csak németesen der Alte-ként emlegetnek, s aki – természetesen – a Fehér Házból osztja az észt és a parancsot. A valódi vezető (megint csak látszólag) a felesége, mindenki Nicole-ja, a fiatal és igézően szép First Lady, aki a médiákon, elsősorban a televízión keresztül minden otthonban folyton jelenlévő családtag.
Hát igen, Dick alternatív világai: mind rendkívül izgalmas, működőképes, logikus lehetőség. Ahogy Az ember a fellegvárban című regényében azt mutatja meg, milyen volna a világ (szerinte), ha a II. világháborút a nácik és a japánok nyerik, úgy e mostani történet a multinacionális kartellek és a mindenható, Isten és egyházai szerepét magára testáló média- és elnöki hatalom torz variációját tárja elénk.
Képzeljünk el egy olyan jövőt, ahol a városok zárt, védett lakótelepein csak olyanok élhetnek, akik négyhavonta szigorú vizsgán bizonyítják, hogy érdemesek rá. Ahol a technika csodás magasságokba jutott, a gépeinket a Ganümédesről és a Marsról hozott élőlények pszi-képességei egészítik ki, a pszichoanalízist viszont betiltják, hogy kedvezzenek a nagy gyógyszergyártó cégeknek. Egy világ, ahol a First Lady napi tévéadásban „neveli” jó ízlésre, komolyzene-hallgatásra, vagy épp míves porcelán dísztárgyak gyűjtésére gyermeki érzületű (mesterségesen elhülyített, agymosott – hú, de ismerős!) nézőit, az ő szeretett népét. Ebben az ultraalternatív világban légyméretű, biogenetikai furmánnyal sorozatgyártott, eleven reklámhordozók repülnek be az ablakunkon és üvöltik a képünkbe, hogy – a gyártó cég szerint – épp milyen terméket KELL azonnal megvásárolnunk, ha boldogok akarunk lenni. Sőt, mi több, Dick regényében a Fehér Ház már birtokában van a von Lessinger-gépnek, mellyel a legfőbb vezetők képesek előre látni intézkedéseik, rendeleteik következményeit. És itt jön a leghátborzongatóbb, legbetegesebb csavar: a First Lady attól sem riad vissza, hogy eme időmasinéria segítségével elraboltassa Herr Göringet (igen, AZT a Göringet) a saját korából, és a II. világháborúban lemészárolt zsidók életéért cserébe olyan modern fegyvereket ajánljon fel neki, melyekkel Hitler a múltban mégis megnyerheti a szabad világ ellen vívott háborút (állítólag megérné, mivel – a Lessinger-gép adatai szerint – a nácizmus akkor is megfojtja önmagát tíz éven belül, ha győz).
Ilyen az, mikor elszakad a Riga-lánc, vagy lepattan az író agyáról az ékszíj. Dick zseniális, dermesztő, kacagtató és vérfagyasztó alternatív ötleteket halmoz egymásra. Az utolsó szimulákrum – szerintem – az egyik legjobb, leginkább elgondolkodtató és…
Nehéz ezt leírni, de muszáj, mert igaz: Dick egyik legaktuálisabb regénye. Tessék elolvasni minden gondolkodni képes, akaró és merészelő embernek! Azoknak is, akik esetleg nem szeretik a sci-fi-t, mondván: „az úgysem a valóságról szól” – csakhogy ez a regény sajna pont ARRÓL szól!
Philip K. Dick hivatalos oldala: DICK
Fordító: Pék Zoltán
Szerkesztő Csurgó Csaba
Borító: Kuszkó Rajmund
Kiadó: Agave
Terjedelem: 208 oldal
Kötés: puha borító
ISBN: 9786155272202
A kötet kedvezményesenmegrendelhető:
