Elveszett lemezek című sorozatunkban a magyar poptörténet mostohagyermekeivel foglalkozunk – a második részben az Unicum States egyetlen nagylemezét vesszük górcső alá. Az emlékezésben segítségünkre volt Tóth László, a zenekar gitárosa. A sorozat első része (Piramis – Plusz) itt olvasható.
Az Unicum States lemeze a klasszikus értelemben nem veszett el, de valóban nem könnyű beszerezni: 1994-ben ugyan a Hungaroton adta ki a Különleges állapotokat kizárólag kazettán, viszont azóta sem volt újrakiadása, vagy cédés megjelenése.
A székesfehérvári Unicum States az 1990-es évek elején alakult. Kezdetben valamivel könnyedebb, jazz-rockos stílust vitt a zenekar, majd egyre inkább a progresszív rock felé tolódtak, amely zsáner akkortájt meglehetősen alulreprezentált volt a hazai rockéletben. A zenekar felállása 1992-re szilárdult meg (Tóth László – gitárok; Thorday Ákos – ének, billentyűs hangszerek; Pethe György – basszusgitár; Pinka Lajos – dobok).
A lemez
Az Unicum States az 1994-ben megrendezett Rock Kristály tehetségkutató fesztiválon nyert 25 óra stúdióidőt és ezt kipótolva tudták felvenni a nagylemezt az Óbudán lévő Inita Hangstúdióban. A zenekarra felfigyelt Szarka „Joseph” József is, akinek segítségével az Unicum States a Hungarotonnál landolt.
A zenekar gitárosa, Tóth László így mesélt a felvételről:
Talán a zenekar legszebb időszaka volt a lemezfelvétel. A stúdió gyönyörű helyen volt, a munka zökkenőmentesen haladt. A legjobb pedig az volt, hogy végre olyan minőségben hallhattuk a dalainkat, ahogyan addig el sem tudtuk képzelni. Fantasztikus élmény volt végre a közös munka gyümölcsét kézben tartani és megmutatni másoknak.
Bár egyértelmű, hogy az Unicum States komolyan táplálkozott a ’70-es évek progresszív rock zenekarainak munkásságából (Yes, Pink Floyd, Genesis), ez inkább csak szemléletileg befolyásolta az együttes zenéjét. A lemez dalai és zenei megoldásai semmiképpen sem „progresszív sablonok”, hanem egy sajátos látásmódú zenekar kiforrott produkciója. Az Unicum States egyik legnagyobb erőssége a fantasztikus atmoszférateremtő képesség: a dalok hangszerelése éppannyira része ennek a karakternek, mint Thorday Ákos látomásos szövegei.
A Különleges állapotok dalai három típusba sorolhatók: van két slágeresebb darab (Jégvilág és a paranoid Ketrec), van két akusztikus gitáros lírai dal (Városi ballada, Gyermekkor). A maradék három dal hosszabb szerzemény (Éjszakai rohanás, Testestől-lelkestől, Másik oldal).
A lemez pozitív kritikákat kapott és a zenekar koncertnaptára is besűrűsödött (szó volt egy Wellingtonnal közös turnéról is), de a zenekar a promócióba nem tudott komolyabb összegeket fektetni:
A lemezért kapott pénzt legnagyobb részét arra használtuk fel, hogy csináljunk egy fantasztikus lemezbemutató koncertet Székesfehérváron 1994 decemberében. Nem sajnáltuk a pénzt, cuccot hozattunk Budapestről, fantasztikusan szólt az egész. Katarktikus élmény volt a zenekar számára: szerintem ez volt az Unicum States csúcspontja.
Utóélet
Az Unicum States a nagylemez megjelenése után új, karcosabb programon kezdett dolgozni – ám a túl nagy lendület lassan árokba vitte a zenekart. Az együttes még két dalt vett fel, a Bikinis Németh Alajos stúdiójában (Bábjáték, Intermezzo). Tóth László szerint:
Türelmesebbnek kellett volna lennünk és adni legalább egy évet az albumnak, rendesen megturnéztatni és reklámozni. Fiatalok voltunk és türelmetlenek, gyorsan akartunk mindent. Ha akkor valaki levette volna a billentyűzés terhét az Ákosról, lehet másképp alakult volna a dolog.
A másik probléma a ritmusszekcióban volt. 1995-ben kikerült a zenekarból Pinka Lajos, az új dobos Kovács Zsolt lett, azonban ő az egyik budapesti koncert előtt nem sokkal kényszerült kilépni az együttesből. Őt Jékey Dániel váltotta, az Unicum States utolsó dobosa.
A zenekar Tóth László kiválásával szűnt meg, Jékey Dániel dobtanár lett, Pethe György és Thorday Ákos pedig a Nemesis (később Age Of Nemesis) alapító tagjai lettek, mindketten a Nemesis első két nagylemeze után, 2000-ben szálltak ki onnan. Thorday Ákos 2003-ban hunyt el, mindössze 36 éves volt. Az Unicum States és a Nemesis akkor egy közös koncerttel emlékezett az énekesre – ez volt az utolsó fejezet az Unicum States történetében.
