+ Zene

Elveszett lemezek: Piramis – Plusz (1982)

Révész Sándor egy kelet-berlini koncert végén jelentette be távozását, ami a többieket is meglepetésként érte. Som Lajost például annyira, hogy évekig szóba sem állt vele.

Elveszett lemezek című sorozatunkban a magyar poptörténet mostohagyermekeivel foglalkozunk – az első részben a Piramis utolsó sorlemezét vesszük górcső alá, a Révész Sándor nélkül készült Plusz című 1982-es albumot. Az emlékezésben segítségünkre volt Horváth Attila, a zenekar szövegírója.

Előzmények

A Piramis negyedik sorlemeze volt az 1981-es Erotika és ez az utolsó, amit a zenekar Révész Sándorral készített. Az énekes a lemezt követő turné során, egy kelet-berlini koncert végén jelentette be távozását, ami a többieket is meglepetésként érte. Som Lajost például annyira, hogy évekig szóba sem állt Révésszel.

A zenekarnak azonban még voltak kötelezettségei: egy lekötött turné mellett a lemezgyárral is volt szerződésük még egy albumra. A Piramisnak így sürgősen szüksége volt az énekesre, azonban Révész Sándor pótlása szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnt. Horváth Attila így emlékszik:

Az első jelölt Takáts Tamás volt, de nem mindannyian tartottuk volna őt helyes választásnak, szerencsére ő maga is érezte, hogy hasonló karakterű hangja miatt a közönség szemében óhatatlanul Révész-utánzat lenne – így maga döntött úgy, hogy nem vállalja a felkérést. Szóba került még Nagy Feró is, végül a lekötött bulikra Jorgosz (akkor Gépfolklór, ma Balkán Fanatic) utazott a zenekarral, de mindannyiunk számára világos volt, hogy ő sem megoldás a továbbiakban.

https://www.youtube.com/watch?v=FJZoYfjcAnY

A zenekar végül úgy döntött, hogy az esedékes lemezt teljes egészében Gallai Péter billentyűs énekével veszi fel. Ő volt a Piramis eredeti énekese, Révész Sándor csak a Generálból való kilépése után csatlakozott. Gallai továbbra is énekelt időnként: minden lemezen voltak saját dalai (Ki tudja, hol van; Ellenfény), de Révésztől elütő karaktere miatt gyakran egy dalon belül felelgettek egymásnak (Hozd el a tegnapot; Szállj fel magasra; Mondj egy mesét).

Hogy az élő fellépéseken tehermentesítsék Gallai Pétert, a koncerteken Gömöry Zsolt (később Edda Művek) is billentyűzött. Gallai később azt mondta, hogy sosem csinálna már ilyet, egyszerűen nem neki való a frontemberi poszt. Hasonló véleményen volt a Piramis gitárosa, Závodi János is: „Akkor tudtam, hogy elveszett a dolog. Péter hiába egy zseni, de nem egy frontember.

A lemez

A Piramisnak új énekes mellett új startkövet is kellett találnia. Az Erotika egy fejlődő, útját kereső Piramist mutatott, azonban Révész kiválásával a zenekarnak a változást is újra kellett kezdenie.

A Pluszt készítő zenekart nem lehetett egy helyben toporgással vádolni, az 1982-es lemez zenei anyaga és szövegvilága egyaránt jelentősen eltér az együttes korábbi albumaitól. Az anyagra az újhullám erősen rányomta a bélyegét, ezt bizonyítja a dalok monoton ritmusa és ridegebb hangzása, továbbá erre erősít az állandó vendégszereplő, Kegye János szaxofonos is. És ezzel a kísérlettel a Piramis úttörő volt a magyar popzenében.

Ugyanis, ahogyan Poós Zoltán írja: „ez az album volt az első magyar nyelven megjelent újhullámos nagylemezünk (…) A Plusz a magyar new wave állatorvosi lova. Irodalmi, filmes, orvosi, pszichológiai, anyagismereti fogalmakkal teli világ megalkotásával Horváth Attila mindent elkövetett, hogy újrafazonírozza a Piramist.”

https://www.youtube.com/watch?v=vSU98ddPkQE

A korábbi Piramis-lemezeken elképzelhetetlen lett volna, hogy Révész olyan paranoid szövegeket énekeljen, mint amilyen A küszöbön ülve, vagy a Charlie, de a Vox Humanax soknyelvű kísérletezése is éppoly távol van a zenekar előző felvételeitől. Nemcsak az jelzi a változást, hogy a korábban domináló szerelem témaköre teljesen háttérbe szorul, hanem az is, hogy a Piramis-dalszöveg fogalomkészlete is teljesen átalakul, ami joggal ejtette zavarba az ősrajongókat. A szövegíró Horváth Attilát ekkoriban Beke László esztétával való beszélgetései is inspirálták:

„Felnőttként akartam bemutatni azt, ahogy a felnőttek világát látom – egyszer kritikusan, egyszer bizonyos cinizmussal, máskor figyelmeztető szándékkal. A felnőttek elidegenedett, gyakran gépiesen végigrobotolt, megalkuvásokkal és színjátékokkal, hazugságokkal teli, furcsán komor és kegyetlenül groteszk világát. A magasat és a mélyet, a nagyívűt és a kicsinyest. Sokkal szabadabb fantáziával, irodalmi és egyéb utalásokkal, látomásokkal, de a tőlem telhetően legpontosabban. Sokkal inkább gondolatokat akartam közölni, szemben azzal, ahogy a zenekar korábbi lemezein – még az Erotikán is – többnyire az érzékeny történetek elmesélése volt a fontos.”

Gallai Péter énekesi teljesítményéről általában kevés szó esik, pedig a magyar rockzene egyik legkülönlegesebb hangja az övé. Lehet, hogy a frontemberi szerep alkatából fakadóan is megterhelő volt számára, de a lemez más – ezt a típusú zenét Gallai simán elviszi a hátán. A Plusz az egyetlen nagylemez, ahol végig ő énekel.

Kérdéses, hogy a Plusz-féle kísérlet mennyire lett volna folytatható, sok szempontból érezhető a lemezen az alkalmiság, az egyszeriség érzete. A zenekar végül a lemez megjelenése után nem sokkal, még 1982-ben feloszlott, ebben jelentős szerepet játszott Som Lajos aranybotránya is, de ez már egy másik történet.

Utóélet

A lemez megjelenésekor kevés visszhangra talált, megjelenése után egy évvel Sebők János a Piramis munkásságát összegezve így ír a Pluszról: „az újhullám és a kemény rock stílusjegyeinek ötvözésével kísérleteztek, de a szintézis, a „többlet” helyett inkább kioltották egymás erényeit.

Sokáig mintha a zenekar számára is csak egy kínos emlék lett volna a lemez: 1992-ben megjelent A Piramis összes nagylemeze című gyűjteményes kiadásról nemes egyszerűséggel lehagyták a Pluszt és az abban az évben adott újjáegyesülő koncerteken is mellőzték az album dalait. Egészen a következő újjáalakulásig, 2006-ig kellett várni a Plusz újrakiadására.

https://www.youtube.com/watch?v=xwN22jkrDNc

A keményvonalas Piramisosok valószínűleg azóta sem bocsátották meg Som Lajoséknak a Pluszt, azonban a csemegékre utazó popdzsánkik számára ez a lemez a magyar zenetörténet egyik legizgalmasabb zsákutcája.

Az utókor mintha megbocsátóbb lenne, az újrakiadáskor több cikk is foglalkozott a lemezzel, amely felhívja a figyelmet a lemez értékeire. Poós Zoltán a korábban már idézett cikkében azt írja, hogy „az újhullám történetének egyik legbizarrabb” albuma, amely kétségtelenül tele van figyelemreméltó dalokkal. Horváth Attila is hasonló véleményen van: „az Erotikát az utókor már felértékelte, helyére tette. A Plusz zenei és szövegbéli fantáziautazása még most is erre az ítéletre vár.”

https://www.youtube.com/watch?v=NWPnFQsJunA

(Külön köszönet Horváth Attilának és Poós Zoltánnak a közreműködésükért.)

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top