Harminc év után Csukás István új ifjúsági regénnyel jelentkezik a Könyvhéten!
Legnagyobb szerencsénkre nem lett belőle hegedűművész. Saját teremtményei mellett milliónyi gyermeke van, sok százezer Picur, Kisrece és Süle. A valamirevaló felnőttek is rajonganak érte, függetlenül attól, hogy alakilag Gombóc Artúrok-e vagy inkább sportos Ho-ho-ho-horgászok. Azok is szeretik, akik nem pont fagyiárusok, bohócok, gyermekorvosok, állatkert igazgatók. Feledhetetlen alakjairól neveztek már el kocsmát, cukrászdát, horgászboltokat, fagylaltozót, ő magáról pedig oktatási és nevelési központot Zalában, és a nevét viseli Balatonszárszón a színház is. Hát persze, hogy Csukás Istvánról van szó!
Aki szerint „csak bandában érdemes élni”, úgyhogy írt is egy történetet egy kölyök rezesbandáról. A szerzőtől több mint harminc éve jelent meg utoljára új ifjúsági regény, és ez az első filmregénye.
***
A kötet fülszövege:
Pram-pram-prarára-prararáram!
A rettenetes Riminyák tanár úr üres osztályterembe érkezik – ugyanis az iskolai rezesbanda lelépett egy lopott busszal. A sofőr helyén Szinyák, a bandavezér ül! Vezetni nem tud, a kaland tehát garantált! Az a legkevesebb, hogy összetörnek egy szobrot, idegösszeomlás szélére sodornak egy rendőrt, a frászt hozzák az igazgatóra és felforgatják a városka életét. Két akció közt sem lazítanak, inkább rázendítenek. Mert muzsikálni, azt nagyon szeretnek!
Pram-pram-prarára-prararáram!
De persze ezzel is csak tetézik a kalamajkát.
Mindeközben a felnőttek – mert ők már csak ilyenek – furcsa, rém fontosnak tartott dolgaikat intézik, és bizony csak akkor térnek magukhoz, amikor a belevaló rezesbanda mindenkinek alaposan „elfújja” a nótáját. Pram-pram-prarára-prararáram!
Ezen a könyvön berosál szülő és gyerek egyaránt. Sőt! Egymás kezéből fogják kikapkodni a könyvet. Fogadunk?
***
„Alkotótársnak érzem Ildikót” – Csukás István
Katona Ildikó a Könyvmolyképző Kiadó alapítója és főszerkesztője, a Jonatán Első Országos Könyvmolyképző játék megálmodója és életre hívója, számos külföldi és hazai bestseller felfedezője és kiadója, emellett elkötelezett híve az olvasóvá nevelésnek, a magyar gyermek és ifjúsági irodalomnak. Egyik legkedvesebb szerzője Csukás István.
A most megjelenő Berosált a rezesbanda eredetileg forgatókönyvnek íródott, amit a szerző kérésére Katona Ildikó formált színes, olvasmányos történetté.
Arról, hogy milyen érzés „belenyúlni” egy Csukás-szövegbe, így vall:
Izgalmas, felemelő, cidris. Az ember nem piszkál bele legendák szövegébe.
Tudni kell még hozzá, hogy nekem hat évembe telt, mire elértem, hogy a Könyvmolyképző gondozhassa Csukás István életművét. Évente többször kerestem meg telefonon és személyesen a Mestert, mondván: nekem fizikai fájdalmat jelent, hogy nem kaphatóak a kötetei folyamatosan a boltokban.
Bűbájos kedvességgel és bölcs derűvel mindig kidobott.
Ezek után óriási megtiszteltetést jelentett számomra, hogy István ma már rám merte bízni ezt a munkát is. A lelkesedés után aztán jött is rögvest az aggodalom. Tényleg képes leszek elérni, hogy ne ütközzenek ki a mondataim az ő jellegzetes stílusából? Hogyan fogadja végül? Hiszen ahhoz, hogy kerek egész legyen a történet, bizony „bele kellett lantolni” az eredetileg filmes forgatókönyvnek íródott műbe. Tetszik-e majd neki? Hogy veszi ki magát ez az egész, honnan veszem a bátorságot átdolgozni egy Csukás-írást?
Az első teszt az volt, hogy odaadtam a könyv kéziratát két profi szerkesztő kolléganőmnek. Egyikük tudta, hogy dolgoztam rajta, és nem mutatott rá kiugró hibákra. A másiknak sejtelme sem volt a kézirat előéletéről. Szerencsére nem fogott gyanút. Első cidri kipipálva.
Aztán megkapta Csukás István. Ekkor izgultam csak igazán. Kalapált is a szívem, amikor néhány nap múlva megjelent a telefonomon a neve: Jaj, Ő hív.
– Halló – olyan dallamosan tudja mondani ezt a „hallót”, hogy az ember szívébe rögtön beköltözik egy kis derű, de most nem tudott igazán megnyugtatni. Szerencsére a folytatás is kedves volt. Boldogan ittam a szavait, hogy elfogadja a munkámat, tetszik neki. Majd’ kiugrottam a bőrömből!
Hogy ez nem igazán illik egy éltes, komoly főszerkesztőhöz? A való életben talán nem, de Csukás világa mesevilág, és én boldog vagyok, hogy beletartozhatok.
*
Illusztrátor: Szőnyi Gergely
2004 óta foglalkozik komolyabban a rajzolással, illusztrálással. Kezdetben storyboardokat, kabalafigurákat, reklámgrafikát és néhány concept artot készített. Hobbija a képregény, egy balatoni magazinban 4 évig ment egy humoros comic strip (három – négy kockás jelenet) sorozata.
Tavaly ősz óta tagja a Könyvmolyképző Kiadó csapatának. Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest! c. trilógiája (az utolsó rész éppen a Könyvhétre jelenik meg!) után a Berosált a rezesbanda már a negyedik könyv, amely az ő illusztrációival jelenik meg.
A fiatal illusztrátornak nem lehetett könnyű Csukás legendás alkotótársa, Sajdik Ferenc nyomdokába lépni, de mint mondja:
Csukás Istvánt az én generációm (1977-ben születtem) igen jól ismeri, így persze én is. Elsősorban a tévéfilmek, animációs sorozatoknak köszönhetően. A Keménykalap és krumpliorr, Süsü és a többi Csukás figura meghatározó és emlékezetes élménye volt a gyerekkoromnak.
Sajdik Ferenc neve több közös mű kapcsán valóban összeforrt Csukás Istvánéval, ám az én stílusom annyira más, hogy meg sem fordult a fejemben összehasonlítani magam vele. Természetesen nagyon büszke vagyok rá, hogy a „nagy mesélő” egyik írását az én rajzaim kísérik el az Olvasókhoz. Remélem, nekik is tetszik majd!
*
Esemény az Ünnepi Könyvhéten
Június 9-én, vasárnap 13.30-kor: Pódiumbeszélgetés Csukás Istvánnal a Vörösmarty szobor előtti színpadon.
Utána 15 órától a szerző dedikál a Könyvmolyképző Kiadó pavilonjánál!
CSUKÁS ISTVÁN: BEROSÁLT A REZESBANDA
Közreműködött: Katona Ildikó
Szőnyi Gergely illusztrációival
Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.
Borító: KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
ISBN: 9789633731895
Képanyag: Könyvmolyképző Kiadó
Csukás könyvek az Írók Boltjában 
