De asztán má temessetek, szelídkezű asszonyok, / Leg szeb barack-fám mellí! / Há hogy az őrdögbe de má tínyleg hogy a físzkes har / …csába mehetet ez a rohatt tizenegyes mellí?! – Petrence Sándor versei.
Lányírt többet nem
Eltört egy tányírt
Az ín fejzetemen
Rózsikám, lányírt
Többet nem ep’kedem
Jaj ín többet biz ín nem
Már bánom hogy izíltem
Gúnyt űztem Rózsikábúl belűle
Borogatom de a fejem nem hül le
Hogy a harcsába
Nagy baj van, jaj, a Jó Isten, le sulytott a világra,
Írzem ín má, itt a víg!
Ojan tragíjdia ez, mit, e’ se lehet mondani,
Vagy leg fejjeb csak alíg!
Nincs má írtellme így ílni, ín, ha meg ebídettem,
meg es halok most röktön,
vagy esettleg’ ozsonnyámat, könnyeimbe ásztatva,
míg sebtibe el költöm!
De asztán má temessetek, szelídkezű asszonyok,
Leg szeb barack-fám mellí!
Há hogy az őrdögbe de má tínyleg hogy a físzkes har
…csába mehetet ez a rohatt tizenegyes mellí?!
Illusztráció: szvszinvonal.hu
