Egy héten át a pultból szemlélve a tömeget, eszembe jut a Monty Python-jelenet. „Mi mindannyian egyéniségek vagyunk!”, így a tömeg.Kérdés, hogy meghatározott időintervallumban adott négyzetméterszámon negyed budapestnyi multikultiról szólva mennyire kerülhető meg az általánosítás terepe? Most vállaltan meg se próbáljuk, sőt. Sziget kis-körkép a pult túloldaláról.
A no alcohol egyezményes nyelve
Egy alkoholmentes – egyszerűsítsünk: sörmentes – pultból fesztivál-igényeket kielégíteni nem kis kihívás. Ilyen helyzetekben abszolút elnézendő, hogy az árlap végigböngészése helyett a vendég egyenesen a pulthoz esik. A táblán hirdetett ital- és árlista díszként funkcionál, meg a jóindulat jele, ha esetleg valaki mégis, de azért jobb, ha nem. Csak összezavarodna a kedves vendég. A kedves vendég, aki mire odaesik, már úgy is tudja, hogy mit és csak ennyit: One beer.
A feladat: megértetni, hogy az itt nincs. Természetes reakció a rendelés megismétlése. Hátha félreértettük egymást. Nagy a hangzavar, fülsértő a basszus. Mindenki rekedtre táncolta magát előző este, meg, ugye, a kiejtés se perfekt. Nem, nem. Az ezután következő lépéseket pedig kottáznánk. A bretagne-i francia és született brightoni egyként ismétli:
0. No beer.
1. Grimasz az arcon. A felismerés gyanújának jele: már kezdi kapizsgálni, de még elhinni nem akarja.
2. „Really?” Döbbenet és nem-tetszés kifejezése, utal a szituáció ellentmondásosságára. „Paradox, képtelenség, ne már, viccelsz, ugye?”-mimika. Helyben vagyunk.
3. „No beer? No alcohol?” Ismerjük stilisztikából az ismétlés, mint megerősítés, nyomatékosítás eszközét? Na, itt erről van szó. Még nem adta fel a reményt.
4. „But why?” Jogos, ámde végső, költői kérdés. Az ösztön-én mondatja velük, nem lehet megúszni. Magyarázatra természetesen semmi szükség. Mindez már úgyis a belenyugvás és a rezignáció jele.
Cappuccino-index
Akárcsak McDonald’s, kávé is sok van szerte a világban. A vendéglátós öröme: mindenhol másképp isszák. A hét tapasztalata azt mutatja, hogy ha megkérsz egy idegent, definiálja a cappucino fogalmát – a válaszok országonként annyira különbözőek, hogy már abból kis rutinnal be is lőhető, milyen nemzetiséggel állunk szemben. A Big Mac-index fals koppintása tehát talán nem megvetendő.
Íme, egy rövid használati útmutató a Sziget népéhez. Origónk: a kávé.
1.Hümmögve töri az angolt és pergeti az r-eket, viszont a latte macchiato kiejtése gyors és problémamentes. Értelemszerűen olaszról van szó, tehát az espresso lungo hallatán nyugodtan adhatsz rövid kávét. A hazai hosszút látva még azt hinné, belehullott az eső.
2. Ellenkező eset: bajban vagy, ha presszót kért. Nekik a presszó, nekünk a nagyon ristretto. Helyes megoldás nincs.
3. Beugrik a hollywoodi filmek autópálya-szélen kávézós jelenete? És a termosznyi kávét percek alatt magukba döntő, majd a pincérlánytól újat kérő amerikaiak? A barna víz, aminek tengeren túli neve a kávé. Ha egy amerikai szimpla kávét kér, semmi körítés: a legjobban teszed, ha kapásból lefőzöl két adag hosszút és összeöntöd. Még így is előfordulhat, hogy megkér: fel tudnád-e önteni egy kis forró vízzel?
4. A kritikus pont: a cappuccino. Mert hiába, hogy itthon egyetlen presszót és sok tejhabot takar, a tengeren túlon ez megint másként van. Ott a cappuccino tulajdonképpen egyenlő a caffe latteval, magyarul: tejeskávé. Hab ide vagy oda, a lényeg a legalább két decis tejadag, nehogy még a végén felmerüljön a spórolás gyanúja.
5. A brit? A brit nem iszik kávét. Ha pedig azt hallod, hogy „One tea, please.” érdemes a pultban heverő tucatnyi teatípus felsorolását egyenesen az earl grey-el kezdeni, úgyis ott lesz a válasz.
6. Hogy ne maradjon el az önvizsgálat: kihagyhatatlan észrevétel, hogy az itthoni kávézók jól ismert „eszpresszó – tejjel” és „hosszú kávé – tejjel” variációi feltehetően a világ más pontjain egészen ismeretlenek. Nem kételkedem benne, hogy az amúgy vagy tisztán feketét vagy bögrényi tejeset preferáló látogatóink számára a tejet a kávéba löttyintés gesztusa teljesen abszurd, felemás, fölösleges. A kérdés, persze, a pult melyik oldaláról nézzük.
