Néhány hete forgatom a Kertésznaplót, hogy megtudjam, mit is kezdjek vele, de sikertelenül, ezért egy barátomnak adtam, aki nagy kertművelő és akinek az első kérdése ez volt: Te, milyen országban él az, aki ezt a könyvet szerkesztette? (Borszéki Boglárka kritikája a Kertésznapló című könyvről.)
A Corvina Kiadó gondozásában megjelent Kertésznapló egy igazi talány.
Ha ajándéknak szánjuk, akkor olyan típusú ismerősünkre gondoljunk alanyként, akitől már hallottunk valami hasonló mondatot:
-
– Vedd csak elő a tavalyi füzetet! Én úgy emlékszem tavaly ilyenkor már kikelt a borsó, most meg nézd meg, havazik! Emlékszem, volt olyan év, hogy már februárban elvetettem, de legkésőbb március 15-én, mert ,ugye, akkor nem kellett dolgozni, úgyhogy azóta is mindig a vetés jut eszembe a március tizenötödikéről.
Bár emberismeretem még mindig okoz bőven meglepetéseket, mégis azt hiszem, hogy az, aki a termelést ilyen komolyan gondolja, saját magának soha nem venne egy ilyen „puccos” naplót, sőt, ha ajándékba kapná, akkor is kétséges, hogy valaha írna-e bele, mert valahogy sajnálná. Az ember nem ír bele csak úgy akármibe. Ha túl szép egy lap, ha túl elegáns egy könyv, mindig várja a megfelelő alkalmat, ami többnyire sosem jön el. Az állapotot, amely alkalmas volna arra, hogy a könyv első oldalának kipontozott vonalára felírjam a nevemet, ahhoz hasonlítanám, mint amilyen az lehet, amikor valaki anyakönyvet ír alá házasságkötéskor, vagy békepaktumot díszmagyarban. Abban a felszerelésben, amiben a kertemet gondozom, messziről elkerülnék egy ilyen igényes kiadványt.
Másrészt, nehezen tudom elképzelni, hogy nagyapáink, nagyanyáink olyan belső ösztönzést érezzenek, ami arra készteti őket, hogy 1990 forintért naplót vásároljanak, amelyben minden hétre egy-egy vonalas lap áll rendelkezésükre, hogy feljegyzést készíthessenek a veteményezésről, ám nem túl részletesen, mert annyi hely nincs.
A fiatalabb generáció, aki egy időre elszakadt a földtől és most újra vissza kíván térni – magamról is szólok – különösen aprólékos és minden részletre kiterjedő tanácsáradatot vár egy ilyen kiadványtól, hiszen elképzelhető, hogy már nincs, aki elmondja, hogyan kell csinálni. Gyakorlatilag mindent újra kell tanulni.
A könyv finoman ábrázolt keménytáblája regényszerűvé teszi azt, és az „olvasó” várja is, hogy sok praktikus tanáccsal halmozza el őt dr. Orlóci László, aki szövegezte, ám hiába, mert néhány „feljegyzésen” kívül nem kap útmutatást.
A naplónak, szigorúan értelmezve, nem is kell „író”, hiszen a tulajdonosé a feladat, hogy tartalommal töltse fel.
Néhány hete forgatom a Kertésznaplót, hogy megtudjam, mit is kezdjek vele, de sikertelenül, ezért egy barátomnak adtam, aki nagy kertművelő és akinek az első kérdése ez volt:
-
– Te, milyen országban él az, aki ezt a könyvet szerkesztette?
-
– Miért kérdezed? Szerintem biztosan itt, Magyarországon.
-
– Mert képzeld, azt írja, hogy a borsót áprilisban vesd el, de májusban már szedd is le, pedig akkor még csak nem is virágzik! Azért ha mégis van ilyen fajta, akkor igazán megírhatta volna, hogy melyik az!
-
– És te szívesen elfogadnád tőlem ezt a könyvet?
-
– Én? Nem, köszönöm. Nem tudnám mire használni.
-
Orlóci László: Kertésznapló
-
Corvina Kiadó
-
1990 Ft
