A Ludwig Múzeumban megrendezett „A meztelen férfi” című kiállítás – minden összeszedettsége ellenére is – olyan, mint az Okoslány a mátyásos mesében: hozott is, meg nem is! – Grozdits Hahó kritikája.
Miközben a kiállítás megrendezésével olyan témába markolnak bele, ami „nagy durranás” – nem úgy! – lehetne, azonközben teszik ezt olyan – szinte kedves, szinte szűzlányi – szemérmességgel, amitől jobban elpirul a kiállítás-látogató, mint a kiállított műalkotásoktól. Az persze már az első pillanatban nyilvánvaló, hogy a linzi LENTOS Múzeummal közös kiállítás nem akar mérkőzni a tavalyi bécsi kiállítással, ugyanakkor az is egyértelmű, hogy az összehasonlítást nem lehet elkerülni, hiszen az elmúlt évben a bécsi Leopold Múzeum kesztyűt dobott a magát polgárinak képzelő prüdéria elé, s ezzel sokak szimpátiáját elnyerte. Budapesten inkább úgy tűnik, hogy szeretnének „nagyobb baj” nélkül túllenni ezen a bárhol máshol érdekes témán, mely nyilvánvalóan nem illeszkedik ahhoz az átpolitizált, álszakráris, fröccsöntött giccspolgárisághoz, ami regnálni igyekszik. Persze, az vesse rájuk az első követ…
De félre a tréfával! … és a tréfának álcázott komolykodással! A kiállításon szereplő majdnem másfélszáz műalkotás tényleg igyekszik körüljárni azt, ami a férfitest ürügyén a művészet elmúlt száz évében történt. A tematikus tömbökből álló kiállítás anyagának zöme közép-kelet-európai, s csak akkor hozakodik elő nyugati művekkel, ha azok tényleg megkerülhetetlenek. Az anyag gerincét fotográfiák, videók, festmények és installációk adják, de jut hely néhány szobornak is. Az első teremben, a legrangosabb helyen Lakner László fotorealista vászna feszül, aminek külön érdekessége, hogy Magyarországon még sosem volt kiállítva. Az Uffizi képtár tulajdona. Aztán beljebb óvakodva ott találjuk Ferenczy Károly Est című festményét, s tőle karnyújtásnyira egy tárlóban azt a fényképet is, ami alapján a festmény készülhetett. A hasonlóság annyira szembeötlő, hogy nehéz lenne véletlennek tulajdonítani… A kiállítás izgalmas témafelvetései közül is kiemelkedik az a terem, ahol női alkotók férfiképei függnek a falakon. Hát, végignézve ezeket a képeket, lehet, hogy a művésznőktől (legalább gondolatban) illene bocsánatot kérni?
…Kedves/kedvetlen férfitársak, nincs okunk örvendezésre! De azt hiszem, a nők sem ezt akarták a femini(mali)zmus hajnalán!
A LENTOS Kunstmuseum Linz kiállításának kurátorai: Sabine Fellner, Elisabeth Nowak-Thaller, Stella Rollig. A budapesti kiállítás társ-kurátorai: Turai Hedvig és Simon Kati.
Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest
2013. március 23. – június 30.
