Írta: Szombathy Pál
Mikszáth szerelmetes városa a Felvidéken: a Csontváry híres képén megfestett Selmecbánya. A város, amely a középkorban jócskán nagyobb volt, mint ma – ritka adottság az urbanizáció és népességrobbanás bántó történelmi szükségszerűsége közepette. Selmecről azonban elment a főút, mert kimerültek a bányák – se arany, se Petőfi (ki egykor itt járt oskolába), maradt az új világ Trianon után; de Selmec igazából sohasem volt magyar, bárhogy is búsongunk, honfibarátok: ez egykor német város, mint szinte minden kőépítészet a Kárpát-medencében, népe viszont szlovák, hiszen a hegyek közé emelkedve a magyar mindig is kisebbségben volt – tessék csak a Teleki-féle mérvadó nemzetiségi térkép pirosára tekinteni, ha már az antant egyébként másutt vak volt reá.
Ugrás a jelenbe legott: a múlt hetekben barangoltam e megunhatatlanul kedvelt város macskakövezetén, s a vádlipusztító ereszkedő-emelkedő utcaszövevény biztos központjában, a Szentháromság téren különös, izgalmas plakátra figyeltünk fel testvéri útitársammal: kiállítás, mely a szürrealizmus színesen vad világát ígérte, a plakáton számunkra ismeretlen név: Karol Baron. Kerülgettük, ám érdekesnek ígérkezett, így másnap visszatértünk a lejtős főtér galériájához, ahol apróbb betűkkel írott mondatot is felfedeztünk a festőt illetően: ‘ceskoslovensky Salvador Dalí’ – na jó, ezt utóbb vettük észre, de a jelző magunktól is eszünkbe ötlött a vásznakat látva, de tényleg.
Karol Baron (1939-2004), jó festő, izgalmas alkotó, alighanem arrafelé kultikus művész – legalábbis efféle áhítattal említette őt a beléptidíjat szedő elegáns frizurás, szarukeretes szemüveget viselő kvázibrit úr, aki őszinte örömmel faggatott, honnan is ismerjük őt, kit nem ismertünk addig. Karol Baront; nem véletlenül írtam le itt harmadszor is a nevét, mert megjegyzésre érdemes művész ő, kitűnő festő, mutatjuk máris lelkes amatőr fotóinkon megörökített képeit, hogy azok beszéljenek tovább e lelkes locsogás helyett.
