Gyukics Gábor és Vécsei Rita Andrea verseket olvas, Benkő Robert bőgőn játszik a Jedermann kocsmában február 14.-én, csütörtökön 19.00 órától. Ízelítőnek két verset olvashattok, miközben szól egy kis Grencsó-Benkő duett.
Vécsei Rita Andrea
billegős kacsa
egy kocka ananászos melba,
mondjuk te vetted nekem, csináljunk úgy.
rögtön kettéharapom, nem szabad megvárni,
míg felmelegszik a folyós része.
édes, most ez a lényeg,
mert lapátolósat játszom, ahhoz kell az édes.
ez egy hülye lapátolós játék, tudom, hogy nem érted.
mint a vízivó örökmozgó kacsa, azt meg én nem értem,
hogy megy a csőréből a hasába, onnan meg vissza,
annyira bonyolult.
ez nem az, a lapáttal egyszerű,
mintha homokot öntögetnél.
a homok itt egy surrender klip, pár zöldalmás cukor,
egy köldökös kép, új zélandos novella, ezeket töltöm beléd
– a normafánál sáros lett a talpam, mint a csajnak –,
aztán nézlek, hogy szólsz-e.
figyelem, te mit öntesz belém,
ha reggel azt mondod, legyen jó napod,
azt jelenti, kivonulsz, és nem történik majd semmi jó.
az esetlegesség még szép is lehetne,
van, amikor sok a szépből,
lassan negyed négy,
majdnem kitörlöm az egészet.
aztán mégse, inkább hozzácsűrök egy lehúzó mondatot,
amitől visszavesz a szöveg.
csökken a pátosz, a végére totál semmivé lesz,
frankó volt dugni veled a tetőn.
Gyukics Gábor
páncél alatti zajongás
a negyven évezrede halott
a 21. század elején
válik hivatalosan elhunyttá
maradványának
csápjaikra ragadt lenyomatát
hangyák viszik a laborba
összevetik sejtnedvjeinkkel
sugárzás nem tapasztalható
aprómunka ez
értekezés
nem kényeztető vádirat
nem hízeleg
semmi magaslatoknak
papír lepecsételve
csont bedobozolva
a régésztanonc
marokkóba vágyik
