Csak úgy ömlenek az egészséges élethez szükséges praktikák a képernyőről, rádióból, minden nap felfedezik a fogyókúra biztos receptjét, naponta akad egy remek diéta, mely az örök élet reményével kecsegtet. Van aki hiúságból vág bele, van aki egyszerűen csak egészségesen akar élni. A dolog nem új keletű, különösen a Viktoriánus korban tombolt a diétaláz, mely nem kerülte el az ismert írókat és költőket sem. Az egyedi étrendek nem feltétlenül a zsír elleni harc miatt váltak gyakorivá, voltak, akik kényszerből, élvezetből vagy éppen betegségek miatt tartották be a szigorú szabályokhoz kötött táplálkozásokat.
Percy Bysshe Shelley – aki közismerten fellépett az alacsonyabb társadalmi réteget ért támadások ellen – 1810-ben, nem sokkal az Oxfordi Egyetem befejezése után rendszeresen kihagyta a húst az étrendjéből. Shelley hitt a lélekvándorlásban és félt, hogy lelke rossz sorsa jut, amennyiben továbbra is állatokkal táplálkozik. Első feleségével, Harriet Westbrookkal megrögzött „növényevők” voltak és bár Shelley életének későbbi szakaszában a hús ismét megjelent, ennek ellenére gyakran tekintik őt az első híres vegetáriánusnak.
Lord Byron világ életében súlyproblémákkal küzdött. Kifejlesztette saját fogyókúráját, a celeb diáták ősapjává válva ezzel. Egyetemi évei alatt száraz kekszen, vízen vagy ecetben főtt krumplin élt. Az volt a meggyőződése, hogy az ecet csökkenti az éhségérzetet, ezáltal remek eszköz a fogyáshoz. Az olyan alkalmakkor, mikor hivatalos vacsorákon kellett megjelennie, udvariasságból mindig evett a fogásokból, azonban bőséges magnéziumot fogyasztott az étkek mellé. Mikor nem kellett elegánsan megjelennie, Byron mindig gyapjú ruhákat hordott az izzadás érdekében, mely további súlyveszteséget eredményezett.
Közismert tény volt, hogy Lewis Carroll rendszeres ópium fogyasztó volt, és sokan megvannak győződve arról is, hogy az Alice Csodaországban is tudat módosult állapotának következménye. A Viktoriánus korban rengetegen éltek az ópiummal, mely a csecsemőhalál egyik fő okozója is volt. Carroll állítólag fogyás elősegítő hatása miatt bukott rá. A sajátos diétát az író később ópium falatkákkal egészítette ki, azt állítva, hogy rágva sokkal praktikusabb fogyasztani, mint elszívni. A rossz íz és az ennek következtében fellépő kellemetlen szájszag sem tántorította el a fogyasztástól, számára a legfontosabb a kábító hatás elérése volt.
Dickens az ételek nagy ismerője volt, tapasztalatait gyakran műveiben is leírta. Imádta a sült almát, mely szerinte a tengeri betegségek legjobb megelőzője volt. Meg volt győződve arról, hogy tengeri utazásait kedvenc gyümölcse miatt tudta gond nélkül átvészelni.
John Keats-t 1820-ban szellemi túlterheltséggel diagnosztizálták. Az orvos Keats gyomorfájdalmaira és tuberkulózisára egy szardínia diétát ajánlott, pici kenyérrel kiegészítve. A mindennapos adagokból alapvető vitaminok és ásványi anyagok hiányoztak és a költő gyakori vérzésektől is szenvedett. A korban népszerűnek számító étrend hozzájárult ahhoz, hogy Keats folyamatosan gyengének érezze magát és állapota egyre inkább romoljon.
David Livingstone nem pusztán felfedező volt, hanem író is, aki utazásait egy napló formájában örökítette meg. Otthoni környezetében hozzá volt szokva a kiváló ételekhez, azonban kalandozásai során gyakran éhezett, sokszor csak víz és madár magok álltak korgó gyomra rendelkezésére. A jelentős fogyás és az ennek okán fellépő energia hiány miatt, egyre kevésbé tudott részt venni az expedíciókban.
Darwinnak gyomorsav problémái, köszvénye és puffadása is volt. Ez ellen mindennap tíz csepp sósavval próbált védekezni és felállította saját maga diétáját, mely madártojás omlettből és sajtból állt. Orvosa tanácsát, miszerint legalább piritóskenyérrel vagy krumplival kiegészíthetné a szegényes étrendet, határozottan elutasította. Darwin szentül hitte, hogy az egyénileg kitalált diéta csökkentette a korábban gyakran fellépő hányást és gyomorfájdalmait.
