A nagyterem mellett húzódó folyosón kortárs írók szövegeit olvashattuk saját kézírásukkal. A pergamenre rótt sorok, akár a nagyterem képzőművészeti alkotásai, örök érvénnyel állnak a tragikusan és méltatlanul elpusztult festő mellé. (Csanda Mária írása a kiállításmegnyitóról)
Az Ámos Imre festőművészhez kapcsolódó összművészeti kiállítás megnyitójára a hideg ellenére annyian jöttek a szentendrei Régi Művésztelepi Galériába, hogy az újonnan érkezők már csak az előtérből hallgathatták a megnyitó szavait, zenéjét. Schweitzer József főrabbi köszöntője után, Vukán György és Juhász Ferenc képviselték a zenét és irodalmat. Fabiny Tamás evangélikus püspök beszédet mondott, őt már kissé a nagyterembe furakodva valamelyest láthattuk.
Fabiny Tamás a bibliai Ámoszt említette, aki az első író próféta volt, s a nyomdokában járt a XX. század festő prófétája, Ámos Imre, gondoljunk a Festő égő ház előtt című képére. Ehhez asszociációként mindjárt megjelenik egy jiddis vers Kányádi Sándor átültetésében:
„Ég, testvérek, ég,
Jaj, a mi árva kisvárosunk ég,
Dühöng a szél, szörnyű táncot
Járnak benne a vad lángok.”
A festő Ámos Imre sortársa volt a költő Radnótinak, a munkatáborban fakéregre rajzolta önarcképét – ezt a fennmaradt művét is láthattuk a kiállításon, és talán nem tévedünk, ha úgy véljük, a kis fakéreg rajzon éppúgy áttűnik a zseniális alkotó, mint a Radnóti eclogákon.
Az Ámos művekre reflektáló mai művészek az angyal (Aknay János), lélekharang (Haraszty István), szögesdrót (Deim Pál) motívumot idézik fel, egy átlátszó gombostűhálón az „Arra emlékezz, amit felejtenél” szövegen át nézhetünk egymásra (Benczúr Emese munkája). A nagyterem mellett húzódó folyosón kortárs írók szövegeit olvashattuk saját kézírásukkal. A pergamenre rótt sorok, akár a nagyterem képzőművészeti alkotásai, örök érvénnyel állnak a tragikusan és méltatlanul elpusztult festő mellé. A szövegek fűzött lapokként legépelve is olvashatók, volt, aki kézbe vette és úgy tanulmányozta a falon festmények mellett sorakozó írói megszólalásokat. Közülük a megnyitóbeszéd Ferdinandy Györgyöt, Takács Zsuzsát idézte.
Fabiny Tamástól még a Krisztusábrázolások kapcsán a közös szenvedésről, Káin és Ábel történetén keresztül a közömbösség veszélyéről hallhattunk. „Őrizője vagyok-e én testvéremnek?” Becsukjuk a szemünk, vagy észrevegyük, amit felejtenénk? Végül a püspök arról szólt, hogy a templomot védő sárga angyalban bízhatunk, aki Ámos látomása szerint véd bennünket, reményt ad. Konklúzióként a kiállítás lényege, hogy szembesüljünk a múlttal és legyünk nyitottak a megértésre, a kiállítás megtekintése legyen az egymással való találkozás, elmélyülés ideje.
A hangszóróból folyamatosan hallatszó zenék a művészet harmadik ágának képviseleteként Dés László, Fassang László, Vukán György és a Szent Efrém férfikar hangzóanyagával kapcsolódnak mindehhez. Jó tudni azt is, hogy e helytől kétszáz méternyire található az Anna Margit-Ámos Imre állandó kiállítás, ahol a festőtől további műveket láthatunk.
