Archív

Pornó

– Jó napot, önnél romlott el a fax? – kérdezte keményen, de nem tolakodóan a férfi. – Sárközi Richárd Sepercese

A férfi izmaira ráfeszült a kék szerelőoverál, még jobban kiemelve ízlésesen szőrös testének előnyeit. Igaz, hátul kicsit bevágott, de nem volt kényelmetlen, inkább magabiztosságot kölcsönzött tartásának. Izmos kezét jelzésre emelte, és fehéredő ujjbeggyel nyomta be a megkeményedett mellbimbókra emlékeztető csengőt, amely a lépcsőház csendjét éles sikításával törte meg, mint egy délutáni szeretkezés kéjes hangjai. Így jelezte úrnőjének a férfi érkezését.

Egy feltűnően magas sarkú cipő kopogását lehetett hallani. Kinyílt az ajtó. A férfi végigmérte a nőt, aki feltűnően magas sarkú cipőben volt, formás lábain fekete sztreccsnadrág feszült, és egész megjelenését kihívó dekoltázs koronázta meg. Itt egy pillanatig elidőzött a férfi tekintete, mielőtt folytatta a felmérést a nő kedves és rágózó arcán.

– Jó napot, önnél romlott el a fax? – kérdezte keményen, de nem tolakodóan a férfi.

– Helló, kerüljön minél beljebb! – válaszolta a nő mézesmázosan és betessékelte a szerelőt.

– Cipőt? – érdeklődött megszokásból a férfi.

– Az maradhat. – legyintett a nő, odatipegett a faxgéphez, és rátámaszkodott. Itt lenne szükség az ön erős kezeire, szerelő úr.

– Számíthat rám! – mondta a férfi, miközben hanyagul ledobta a szerelőoverálhoz színben igazodó farmerkabátját, és férfiasan a géphez lépett.

– Csak finoman, érzékeny. – suttogta a nő, amíg a férfi letérdelt a faxgéphez. Tegye a dolgát, én addig felkapok valami kényelmesebbet. – folytatta sokatmondóan, és elhagyta a szobát.

A férfi ismerte ezt a gépet. Kényes fajta. Mivel nem ma kezdte a szakmát, tudta hogyan kell bánni vele: erős kezeivel gyengéden nyúlt a masinához. Végigcsúsztatta a burkolatán a kezét, ujjaival kutatta, merre lehetnek a tartópöckök. Óvatosan kipattintotta őket, és lassan lecsúsztatta a gép burkolatát a földre. Újabb pöckök után újabb burkolatdarabtól szabadult meg a gép… A férfi nagyot nyelt a csupasz alkatrészek láttán, és érezte, hogy a vér nem csak az arcába szökik. Ez volt a kedvenc része. A behatolás előtti izgalom másodpercei. Sok gépet látott már belülről, de mindegyik más volt. Mindegyik sajátos törődést igényelt. Kinyitotta a magával hozott ládát, és kiszabadította belőle legnemesebb szerszámát. Izmos karjaival ellentmondást nem tűrve feszítette szét a nedves nyomtatókarokat, miközben fejét a műszerek közé fúrta. A gép fújtatott és nyöszörgött a jóleső erőszaktól. A férfit már semmi sem állíthatta meg, szerszámával elkapta a gép gyenge pontjait, és kíméletlenül állította vissza az elmozdult alkatrészeket. Egyiket a másik után. Majd a harmadikat. A negyediket. Nem kegyelmezett. Homloka gyöngyözött a megerőltetéstől, széles hátán izzadságpatakok indultak el a bevágás felé, de a szerelőhév nem lankadt benne. A faxgép nem bírta tovább, felbúgott, és hirtelen kihagyott, mintha minden kapcsolata megszakadt volna a központtal… Végtelennek tűnő másodpercek után visszatért, és vidáman berregett tovább a szokásos monoton módján.

A férfi kikecmergett a gépből, szerszámát a dobozába dobta, és egy viseltes ronggyal letörölte magáról az elmúlt percek emlékeit. Ekkor toppant be a nő oroszlános mamuszt és lila melegítőegyüttest viselve. Míg odaadta a pénzt, a fax kacsintott egyet a jobb ledjével.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top