Mert saját vágyaink marionettbábjai vagyunk – mondja a több száz fellógatott testrész. A négy méter magas és harminc méter széles installáció 2009-ben készült el és azóta New Yorkban és a Rhode Island-en állították ki. Elkészítéséhez több száz szilikongumiból készült, megcsonkított és darabokra tört játéktestrészt használt fel a dél-koreai művész, majd ezeket dróton fellógatta és meglőtte spotlámpákkal. A végeredmény pedig egy elementális orgia: egymásban fonódó testrészek, a legváltozatosabb pózokban közösülő emberi árnyalakok sormintája. A művész a Unity, azaz Egység címet adta az installációnak és inspirációját így magyarázza:
A név arra utal, ahogy az alakok kollektív bábokként lógnak együtt. A fény és árnyék játékából létrejött mű vizuális metafora társadalmunk láthatatlan erejéről. A darab leképezi, ahogy még az élvezeteinket vagy szexuális vágyainkat is láthatatlan erők irányítják.
A művész legtöbb munkájában azt kérdezi, vajon a társadalmi erők, mint a politika, tömegkommunikáció, technológia vagy épp a tudomány hogyan manipulálják a valóságunkat.
Munkájában szeretne rávilágítani az emberi természet törékenységére és gyengeségére az említett társadalmi közegekben. A Koreában, Japánban majd Amerikában élő férfi elsőkézből tapasztalta meg a különböző társadalmi rendszereket, így életútját kiváló nyersanyagnak látja művei létrehozásához. Művészetében így az emberi testet mint eszközt használja fel intenzív kutatásához: publikusan vagy privát közegben hogyan értjük meg a testünket és ez a megértés mennyiben sejtet egy tágabb reflektálási horizontot.
A művész többi projektjét is érdemes megnézni: rengeteget kísérletezik üveggel, installációban örökíti meg a szomszédjait vagy épp a testi elfogadás és reflektálás határait feszegeti különböző médiumokon keresztül.
