A kém, aki regényíró lett – új kiállítás mutatja be John le Carré titkos világát
Az író, aki feltárta a hűség határait
John le Carré – polgári nevén David Cornwell – az egyik legmeghatározóbb író volt, aki a hidegháborús kémregény műfaját új szintre emelte. Most, csaknem öt évvel halála után, az oxfordi Bodleian Könyvtár „Tradecraft” (Kémszakma) címmel különleges kiállítást szentel annak, hogyan született meg le Carré legendás világa, és hogyan fonódott össze benne valóság és fikció.
A látogatót egy különleges portré fogadja: Cornwell fekete kalapban, összekulcsolt kézzel, mélyen a kamerába néz. Mellette két idézet olvasható tőle: „Nem kém vagyok, aki regényeket ír, hanem író, aki egy rövid ideig a titkos világban dolgozott.” A másik kérdései ma is aktuálisak: „Mi a hűség – önmagunkhoz, másokhoz, vagy valamihez? Kiben bízhatunk, és mit jelent szeretni valakit ebben a világban?”
Egy megtört gyermekből lett a bizalom írója
Cornwell életét már gyermekként is árnyékolta a bizalom kérdése. Anyja elhagyta, apja pedig szélhámos és széllelbélelt álmodozó volt, aki többször börtönbe került. Ebből a kettősségből született meg A tökéletes kém, amelyet az író legszemélyesebb regényének tartott. Főhőse, Magnus Pym egy karizmatikus, de csaló apát próbál megérteni – egyértelműen saját múltját írta újra.
Az első lépések a titkos világban
A hadsereg hírszerzésében eltöltött szolgálati idő után Cornwell az Oxfordi Egyetemen tanult, ahol karikatúrákat rajzolt az egyetemi újságba, és baloldali cikkeket írt. Ezek közül néhány szerzőjéről később információt adott az MI5-nak – élete egyik legnagyobb megbánása lett. Egy korai jegyzetében keserűen írta: „Miért akarja mindenki, hogy legyen véleményem a kémkedésről? Ha szerelmi történeteket írnék, senki sem gondolná, hogy a saját életemről írok.”
George Smiley és a valóság tükre
Le Carré legismertebb hőse, George Smiley – akit Alec Guinness alakított a BBC híres adaptációiban – nem egyetlen emberről mintázódott, de a kiállításon bemutatott levelezés szerint különösen nagy hatással volt rá egykori mentora, Vivian Green. Cornwell így jellemezte Smiley-t: „George Smiley-nek mindazokkal a tulajdonságokkal kell bírnia, amelyek nekem nincsenek: türelem, bölcsesség, diszkréció és magány – az a fajta magány, amit az ember akkor érez, ha túl sokat lát, és túl keveset tehet.”
A kiállításban szereplő dokumentumok szerint már első regénye óta Cornwellt ugyanaz a kérdés foglalkoztatta: mit köszönhetünk a hatalomnak, és mit a lelkiismeretünknek?
A hidegháborútól a modern korrupcióig
A berlini fal leomlása után Cornwell új témákat keresett. Regényei, mint Az éjszakai portás vagy Az elszánt diplomata (The Constant Gardener), a globális korrupció és a vállalati hatalom kérdéseit boncolgatták. A gyógyszeripart „minden szinten betegesen titkoló” gépezetnek nevezte, és így írt róla: „Legyünk hálásak sikereikért, fizessünk, amennyit kérnek – és hallgassunk.”
Kutatásaihoz gyakran a terepen gyűjtött anyagot: beszélt egykori titkosszolgálati kollégáival, bejárta Afrikát, Latin-Amerikát és Európát. A mi árulónk című regényében például egy svájci hotel valódi nevét is engedéllyel használta, míg A kis doboslány írása közben még Jasszer Arafattal is találkozott.
A kémregények lelkiismerete
Le Carré írásait sokan pesszimistának nevezték, mások viszont éppen azt értékelték bennük, hogy képesek voltak valódi etikai kérdéseket felvetni. Maga az író egyszer azt mondta: „Az MI5 egyszer meghívott, hogy tartsak előadást a tisztjeiknek. Nagyon kedvesek voltak, de megjegyezték: ha most jelentkeznék, valószínűleg nem vennének fel.”
A „Tradecraft” című kiállítás 2026. április 6-ig látható az oxfordi Weston Könyvtárban, és különleges betekintést enged abba, hogyan vált egy titkosügynökből az árulás, a hűség és az emberi gyengeség legnagyobb krónikása.
