Szarmata sírok és egy rönkkoporsós temetkezés nyomai kerültek elő Mórahalmon
Ókori temetkezések és hidegháborús bunkerek egy helyszínen
Szarmata kori temetkezések nyomaira bukkantak a Móra Ferenc Múzeum régészei Mórahalmon, a Szeged-Csanádi Egyházmegye leendő oktatási és sportkomplexumának területén. A leletek a városban épülő két műfüves focipálya földmunkái során kerültek felszínre – számolt be róla a közgyűjtemény régészeti osztálya.
Szarmata sírok a 3. századból
A régészek szerint a feltárt sírok a 3. század végéről származnak, amikor a szarmaták, a Kárpát-medencében élő iráni eredetű lovasnomád népcsoport, ezen a vidéken temetkezett. A sírok zöme már bolygatott állapotban került elő, a csontok gyakran másodlagos helyzetben voltak, vagyis valamilyen későbbi emberi tevékenység során megmozdították őket.
Ennek ellenére több különleges temetkezési részlet is megfigyelhető volt: a halottakat gyakran rönkkoporsóba helyezték el.
A rönkkoporsó olyan, egy fatörzsből faragott vagy vájt koporsót jelent, amelyet hagyományosan kézzel készítettek. A koporsó két részét – az alsó vájatot és a felső fedőt – egyszerű, gyakran fémből készült koporsókapcsokkal fogták össze. Ez a természetközeli temetkezési forma különösen jellemző volt a népvándorlás kori közösségek sírjaira, és ritkábban ugyan, de ma is használják környezetbarát temetések esetében.
Használati tárgyak és viseleti emlékek
A sírokból nemcsak csontok, hanem számos tárgyi lelet is előkerült. A halottakkal együtt kerámiadényeket, orsógombokat, vaskéseket, valamint a viselethez kapcsolódó dísz- és használati tárgyakat is eltemettek. Ilyenek például a borostyán- és színes üveggyöngyök, illetve a vasfibula, amely ruhakapcsoló tűként szolgált, és gyakran társadalmi rangot is jelölt. Ezek a leletek fontos információkat nyújtanak a szarmata kultúra mindennapjairól és temetkezési szokásairól.
A múlt rétegei: a Rákosi-vonal egy darabja is előkerült
Az ásatás különleges történelmi rétege, hogy a területen egy betonbunker is található, amely az 1950-es évek hidegháborús időszakában, az úgynevezett Déli Védelmi Rendszer részeként épült. Ez a védvonal, közismertebb nevén a „Rákosi-vonal”, az 1952 és 1955 közötti időszakban jött létre, válaszként egy esetleges jugoszláv támadás lehetőségére.
A mintegy 630 kilométer hosszan húzódó védelmi rendszer Szegedtől az Őrségig terjedt, és több mint húsz bunkert foglalt magában Csongrád megyében.
A mórahalmi ásatás így nemcsak az ókori szarmata temetkezési szokásokról nyújt értékes információkat, hanem a közelmúlt politikai és katonai történetébe is betekintést ad. A két korszak egymásra rétegződése látványos példája annak, hogyan él tovább a múlt a jelen építkezéseiben.
