Élményolvasó – Carmen Mola: A Bíbor Hálózat
Régóta úgy érzékelem, hogy a kortárs skandináv irodalom (legyen krimi vagy szépirodalom) ereje és valamiféle létező általános és erős karaktere mellett hasonló közös jellegzetesség körvonalazódik a mai spanyol irodalomban is, komoly regényektől a lektűrig.
Náluk ez valahogy az északi hideg, lassú tempó, titokzatos sötétség skandináv jegyei helyett a dél forrósága, önpusztító éjszakai lendülete, napszítta színei és szenvedélye, mint hangulati jegyekben fejeződik ki, ha már elkezdtem valahogy körülírni a visszatérő benyomásaimat a spanyol irodalmi jelennel kapcsolatban.
Mindez ráillik Carmen Mola veretes thrillerjeire is, az álnév egyébként három férfi társszerzőt takar, ami máris könnyeden, de ellentmondásosan provokatív spanyolos megoldás. A Mola-krimik főszereplője a madridi különleges nyomozóegységet vezető Elena Blanco, aki munkamániája mellett éjjelente karaokeba, grappába és pasivadászatokba fojtja gyermeke eltűnése miatti nem szűnő fájdalmát.
A Bíbor Hálózat egy szintén erős thriller, A legyek menyasszonya (erről itt írtunk) folytatása, s még sokkal jobb is az előzőnél, a jó krimik minden ismérvével: feszes, csavaros, jó figurákkal, érdekesen megrajzolt miliőben, letehetetlenül.
Jöhet a többi, Mola urak, várom a La Bestia megjelenését is.
Egy rövid részlet három íróval készült interjúból, amelynek teljes változata a Líra könyvklubban olvasható:
Miért döntöttek úgy, hogy álnéven adják ki a könyvet?
Azért, mert hárman vagyunk társszerzők. Ha mindhármunk neve fel lenne tüntetve a borítón, az csak elriasztaná az olvasót. A célunk az volt, hogy a könyv a lehető legtöbb olvasóhoz eljusson, mint akármelyik másik szerző műve. A Carmen Mola álnév valójában egy írói kísérlet. Arra voltunk kíváncsiak, hogy vajon az eltérő stílusaink megőrzéséhez vagy egy egységes mű létrejöttéhez ragaszkodunk-e jobban. Nem akartuk, hogy bármelyikünk neve szerepeljen a könyvben, hogy ezzel igazoljuk annak tartalmát és a sikerét. Számunkra elég bizonyíték, hogy a regény enélkül is megállja a helyét a közönség előtt.
Hogyan fogadták önöket az olvasók, miután kiderült az igazság Carmen Mola személyéről?
Volt pár olyan eset dedikálások alkalmával, hogy néhány olvasó azt kérte, hogy Carmen Molaként írjuk alá a könyvet, de ilyenből is csak pár, anekdotába illő eset akadt. Az olvasók többsége jól fogadta az előbújásunkat, sőt, úgy vettük észre, hogy még inkább lázba hozta őket. Persze akadtak olyanok, akik egyfajta csalódásként élték meg, mintha becsaptuk volna őket.
Milyen csapatmunkában elkészíteni egy regényt? Miben tér el az egyéni próza- és filmforgatókönyv-írástól?
Az első dolog, amit az embernek figyelembe kell vennie, hogy nem egymagában dolgozik, hanem egy írói csapat tagjaként. Ez azzal jár együtt, hogy a szöveg minden apró részlete, a cselekmény szövésétől a szereplők kitalálásáig minden, ami végül a papírra kerül, egy kollektív alkotási folyamat eredménye, teljesen függetlenül az egyéni stílusunktól. Amikor egyedül dolgozol, néha megtorpan a cselekményszál, vagy épp befejezettnek gondolsz egy olyan szereplőt, amelynek jelleme nincs kellően kidolgozva. Viszont, ha másokkal együtt dolgozol a szövegen, akkor sokkal könnyebb ezeket a csapdákat elkerülni, hiszen előbb-utóbb valamelyikünk úgyis felhívja a másik figyelmét a történetszövés vagy a jellemábrázolás hiányosságaira. Hármunk esetében a szöveg egységére fókuszáló figyelem hatványozódik.
