Élményolvasó – John Banville: Tavasz Spanyolországban
A második krimit olvasom a kortárs ír irodalom nagyágyújától, az igen jó Hó után egy szintekkel még jobb remeklés ez a regény, amely a parádés Javier Marías és John le Carré ilyes jellegű műveit is előhívta bennem.
Igazi lassú, szépen megírt thriller, amelyben a szereplők, motivációk, embertípusok, hatalmi játszmák, jellemgyengeségek, az eseményeket működtető ambíciók és hazugságok teljes tárháza rajzolódik ki, nem a rejtély, a gyilkos kiléte a lényeges, nincs megfejtendő titok benne ilyen tekintetben, hanem ennél jóval mélyebb, összetettebb a történetmesélés. Sorsokról, szerepekről.
Nagyszerű a regény nyugodt tempója, szeretem az ilyen óvatosan csordogáló történetfolyamot, amely módot ad a donostiai és dublini mikrokörnyezet komótos felfestésére, az eseményfonal gombolyítására, hogy aztán fokozódjon a sebesség a fegyverropogásos végkifejlet felé – Banville regénye tényleg felzárkózik a Berta Isla vagy mondjuk Az üldözött világához, miközben ez nem kémregény, viszont egy politikai szálakkal átszőtt thriller a valamikori hatvanas évek mára megpatinásodott világából.
John Banville másodszorra teljesen levett a lábamról, jöhet a szépirodalmi munkássága, habár krimi jellege mellett/dacára ez a könyve is odatartozik megformáltságában, erejében, nívójában; nincs nála éles választóvonal léha hobbilektűr és véresen komoly magas irodalom között, Banville egyszerűen jó író, mint mondjuk… és megint csak Javier Marías a párhuzamom, ha már a fő helyszín itt is Spanyolország.
John Banville író élete és pályája:
John Banville – Az árnyalatok mestere
John Banville (született: 1945. december 8., Wexford, Írország) az angol nyelvű irodalom egyik legnagyobb stilisztája, akinek műveiben az emlékezés, az identitás és a bűntudat témái keverednek a filozófiai mélységgel és lírai nyelvvel. Regényeit gyakran hasonlítják Nabokov és Beckett műveihez, és nem véletlenül: Banville prózája gondosan megformált, zeneien precíz, miközben sötét és ironikus tónusai mély emberi kérdéseket boncolgatnak.
Élete röviden
Banville egy középosztálybeli katolikus családban nőtt fel Wexfordban, és bár eredetileg építésznek készült, hamar rájött, hogy az irodalom az igazi világa. Egy ideig a The Irish Press című napilap művészeti rovatánál dolgozott, később a The New York Review of Books szerkesztőjeként és a The Irish Times irodalmi szerkesztőjeként tevékenykedett. Irodalmi karrierjét a 1970-es években kezdte, de igazán a 80-as és 90-es években vált nemzetközi hírűvé.
Írói pályája – a regény mint tükröző tér
Első regénye, a Nightspawn (1971) ugyan nem aratott osztatlan sikert, de már itt megmutatkozott a filozófiai igényű gondolkodás és a nyelvi játékosság. Az áttörést a „tudományos trilógia” hozta meg, melynek darabjai:
- Doctor Copernicus (1976)
- Kepler (1981)
- The Newton Letter (1982)
Ezekben a regényekben híres tudósok élete szolgál kiindulópontul a történelmi fikció és az identitás kérdéseinek feltárásához. A főszereplők általában magányos, a világban elveszett figurák, akiknek belső vívódásai fontosabbak, mint a cselekmény.
A „Freddie Montgomery-trilógia” és a nagy sikerek
Az 1989-es The Book of Evidence (magyarul: A bizonyíték könyve) hozta meg számára a szélesebb körű elismerést – ez a regény egy intellektuális bűnregény, amely egy gyilkosság elkövetésének és racionalizálásának története. Ezt két további regény követte:
Ghosts (1993)
Athena (1995)
E három könyvben Banville a művészet, a bűn és a bűnhődés kérdéseit járja körül.
Man Booker-díj és a csúcspont
2005-ben The Sea (magyarul: A tenger) című regényéért elnyerte a rangos Man Booker-díjat. A mű egy idős férfi gyászmunkáját és visszaemlékezéseit követi nyomon, rendkívül érzékeny és költői nyelvezettel. A regény az elmúlás, az emlékezés és az önáltatás témáit vizsgálja – Banville ezzel a munkájával végérvényesen a kortárs angol irodalom élvonalába került.
Krimiíróként: Benjamin Black
A „komoly” regények mellett Banville 2006-tól Benjamin Black álnéven kezdett krimiket írni. Ezek főszereplője Dr. Quirke, egy dublini patológus, aki korántsem tipikus detektív, sokkal inkább a noir műfaj lélektani vonulatának képviselője. Bár ezek a művek könnyedebb stílusúak, mégis visszaköszön bennük Banville összetett karakterábrázolása és sötét hangulata.
Stílusa és irodalmi jelentősége
Banville prózája rendkívül sűrű, gazdag képekkel, filozófiai mélységgel és egyfajta ironikus visszafogottsággal. Egyesek szerint nehéz olvasni – mások szerint épp ez a vonzereje. Saját bevallása szerint „a nyelvet nem eszközként használja, hanem tárgyként”, tehát a stílus nem a tartalom szolgálatában áll, hanem annak egyenrangú része.
Magánélet és elismerések
John Banville Írországban él, visszavonultan. Több irodalmi díjat is elnyert, például a Franz Kafka-díjat, a James Tait Black Memorial Prize-t, és 2013-ban megkapta az Austrian State Prize for European Literature kitüntetést is. Számos nyelvre lefordították műveit, és a kritikusok rendre a legnagyobb kortárs ír íróként emlegetik.
Zárásként:
John Banville irodalma nem a gyorsan fogyasztható olvasmányok közé tartozik, de aki hajlandó belépni világába, annak mély és maradandó élményt kínál – a bűntudat, a személyiség, a művészet és az igazság keresésének örök kérdéseivel.
