Rejtélyes rádiójelet küldött egy 1967 óta némának hitt NASA-műhold
2024. június 13-án az ausztrál Square Kilometre Array Pathfinder rádióteleszkóp egy különös, alig 30 nanoszekundumos rádióimpulzust észlelt az égbolton. A kutatók elsőként mélyűri forrásra gyanakodtak, ám hamarosan kiderült: a jel nem a csillagok közül érkezett, hanem a Föld körüli pályáról – méghozzá egy több mint fél évszázada működésképtelennek hitt amerikai műhold, a NASA Relay 2 irányából.
A beazonosított rádiójel forrása így egy valódi „zombiműhold” lett – olyan eszköz, amelyről évtizedek óta azt hitték, végleg elnémult.
A Relay-program: televízió az űrből
A Relay 1 és Relay 2 műholdakat az 1960-as évek elején indította útjára a NASA kísérleti célból. A Relay 1, 1962-es fellövése után történelmet írt: ez volt az első műhold, amely televíziós műsort továbbított az Egyesült Államokból Japánba és Európába. A Relay 2-t 1964-ben bocsátották fel, ám mindössze alig egy évig működött – 1965 szeptemberében leállt, majd 1967 után már semmilyen jelet nem adott magáról.
Legalábbis eddig így hittük.
A rejtélyes jel: visszatért volna a halálból?
A Curtin Egyetem kutatója, Clancy James és munkatársai azonban most azt állítják: nem feltétlenül arról van szó, hogy a műhold „feltámadt”. A rádióimpulzus nem egy újraindult rendszerből jöhetett, hanem valószínűleg elektrosztatikus kisülés eredménye. Az űrbeli eszközökön a töltések hosszú idő alatt felhalmozódhatnak, és ha elérik a kritikus szintet, egyetlen szikrakisülésként távoznak – ezt nevezi a szakirodalom ESD-nek (Electrostatic Discharge).
Hasonló kisüléseket korábban az Arecibo rádióteleszkóp is megfigyelt, ám akkor hosszabb időtartamú jelenségekről volt szó.
Lehetséges ok: mikrometeoroid-becsapódás?
Egy másik elképzelés szerint egy apró meteorit – úgynevezett mikrometeoroid – ütközhetett a műholddal, és az ütközés során keletkezett plazmafelhő bocsáthatta ki az észlelt rádióimpulzust. Ilyen események nem csak régóta halottnak hitt műholdakat aktiválhatnak rövid időre, de komoly veszélyt is jelenthetnek működő űreszközökre. A mostani észlelés segítheti a kutatókat abban, hogy jobban megértsék az efféle zavaró jeleket, illetve megtalálják azokat a módszereket, amelyekkel kiszűrhetők az űreszközöket ért hatások a rádiócsillagászati megfigyelésekből.
Zombiműholdak a múltból
A Relay 2 esete nem egyedülálló. Az űrtörténelem számos példát ismer olyan műholdakra, amelyek hosszú évek hallgatása után egyszer csak újra jelet adtak magukról. Ezeket nevezik zombiműholdaknak.
Az Intelsat Galaxy 15 például 2010-ben elveszítette a helyzetét az orbitális pályán, majd hónapokkal később önállóan újraindult és visszatért a működő rendszerbe.
A kategória „rekordere” az AMSAT-OSCAR 7, egy amatőr rádióműhold, amely 1974-ben indult és 1981-ben egy akkumulátorhiba miatt elnémult. 2002-ben, 21 évvel később, újra működni kezdett.
Tudományos jelentőség
A Relay 2 jelének észlelése egyelőre rejtély, ám a történet túlmutat a nosztalgián. A felfedezés azt bizonyítja, hogy a már régóta működésképtelennek hitt műholdak is befolyásolhatják a rádiócsillagászati megfigyeléseket, és potenciálisan veszélyt is jelenthetnek a működő űreszközökre, ha például töltésszivárgás vagy becsapódás következik be. Ezért az ilyen anomáliák tanulmányozása nemcsak izgalmas űrtörténeti kaland, hanem tudományos és technológiai szempontból is fontos.
Az erről szóló tudományos tanulmányt az Astrophysical Journal fogadta be, és már elérhető az arXiv preprint-adatbázisban.
A végszó?
Az űr nem felejt. Még azok a műholdak is, amelyekről azt hittük, örökre elnémultak, időnként újra „megszólalnak”. És amikor ez megtörténik, új fényben láthatjuk a világűr veszélyeit – és a saját technológiánk törékenységét is.
