Robert Benton halála: búcsú egy hollywoodi mesélőtől
Három Oscar-díj, egy felejthetetlen rendezői életmű, és egy diszlexiás álmodozó, aki örökre nyomot hagyott a filmvilágban
Robert Benton, a „Kramer kontra Kramer” Oscar-díjas író-rendezője, 92 éves korában elhunyt – erősítette meg halálhírét a New York Timesnak régi asszisztense és menedzsere. A filmes világ egyik legszerethetőbb és legérzékenyebb hangja távozott.
Egy diszlexiás művész indulása
Benton nem klasszikus hollywoodi úton jutott el a filmkészítéshez. Mielőtt a vászonhoz került volna, művészeti igazgatóként dolgozott az Esquire magazinnál – onnan rúgták ki. Ekkor döntött úgy, hogy forgatókönyvíró lesz, noha diszlexiája miatt nehezen olvasott és írt. Barátját, az újságíró David Newmant vette rá arra, hogy írjanak együtt filmet – így született meg 1967-ben a Bonnie és Clyde forgatókönyve, amely nyolc Oscar-jelölést kapott, és két szobrot haza is vitt.
Ez a film nemcsak Benton karrierjét indította el, de új korszakot nyitott az amerikai filmművészetben is.
A „Kramer kontra Kramer” diadala
1979-ben saját maga írta és rendezte a Kramer kontra Kramert, amely egy válás és a gyermekelhelyezés témáját dolgozta fel eddig nem látott érzékenységgel. A Dustin Hoffman és Meryl Streep főszereplésével készült film nemcsak kasszasiker lett (2,5 millió dolláros költségvetésből 70 milliót hozott), hanem megkapta a legjobb film Oscarját, Benton pedig elnyerte a legjobb rendezőnek és legjobb adaptált forgatókönyvnek járó díjat.
Egy 2009-es interjúban így nyilatkozott erről:
„Nem hiszem, hogy ma elkészülhetne ez a film. Akkoriban még vállalkozók vezették a stúdiókat, ma már részvénytársaságok. A döntéshozatal egészen más lett.”
A műfajok vándora
Benton sosem ragadt le egyetlen műfajnál. A Kramer kontra Kramer után 1982-ben újra Meryl Streeppel dolgozott a Still of the Night című Hitchcock-hommage-on. 1984-ben a Szívek szállodája (Places in the Heart) forgatókönyvéért újabb Oscar-díjat nyert, a rendezői munkáját ismét jelölték. Sally Field alakítása is örökre beírta magát a filmes emlékezetbe.
Később Benton újabb emlékezetes filmeket készített, mint a Nobody’s Fool (1994) és a Twilight (1998) Paul Newman főszereplésével. Megfilmesítette Philip Roth A szégyenfolt című regényét is, Anthony Hopkinsszal a főszerepben. A The Ice Harvest (2005), egy karácsonyi fekete komédia John Cusackkal, szintén az ő nevéhez fűződik.
Búcsú egy csendes óriástól
Benton utolsó filmje a Feast of Love volt 2007-ben, Morgan Freemannel és Greg Kinnearral. A forgatókönyvírói folyamatról egy 2003-as interjúban így beszélt:
„Olyan történetet keresek, ami különbözik az előzőtől. Egy forgatókönyv csak akkor marad meg, ha eljutok oda, hogy elég érdekesek a karakterek ahhoz, hogy két évig együtt éljek velük.”
A diszlexiás művészből lett háromszoros Oscar-díjas alkotó, akit Whit Stillman rendező „az egyik legnagyobbnak” nevezett, halála idején emlékiratai írásán dolgozott. Az életműve, amely a legmélyebb emberi érzéseket is képes volt finoman és őszintén ábrázolni, örök érvényű marad.
Robert Benton csendes, mégis meghatározó alakja volt az amerikai filmművészetnek – történetei ma is élnek bennünk, mint a legjobb mesélők öröksége.
