Sosem látott filmfelvétel került elő a Blaha Lujza téri Nemzeti Színház 60 évvel ezelőtti, 1965. március 15-én történt felrobbantásáról – közölte a Nemzeti Filmintézet pénteken.
A 60 éve a metró építésére hivatkozva rombolták le Budapest ikonikus épületét, amelyet most segítenek felidézni az NFI Filmarchívumban feldolgozott filmfelvételek.
A tájékoztatás szerint nem tudni pontosan, mi célból készült az a 40 percnyi filmanyag, amely az egykori Könyves Kálmán körúti filmstúdióból került át az NFI Filmarchívumba a rendszerváltás után. A NFI filmtörténészei folyamatosan tárják fel és azonosítják a híradófilmgyár hagyatékát, amely több évtizednyi filmfelvételt, és soha nem látott, kimaradt jelenetet tartalmaz.
Azt írták, biztosra vehető, hogy a felvételek célja a dokumentálás volt, annak ellenére, hogy a kádári kultúrpolitika kerülte a kínos esettel kapcsolatos állásfoglalást.
Valószínűsítik, hogy az akkori MAFILM egyik jóérzésű gyártásvezetője lehetett az, aki fél éven át nyersanyagot és operatőr diszponált arra, hogy az épület bontásának előkészítése és a színház utolsó hónapjai mozgóképen is dokumentálva legyenek.
Az operatőrök munkájukkal örökül hagyták azt az érzést, amit 60 évvel ezelőtt még átélhetett a látogató, amikor utoljára belépett a Nemzeti Színház Blaha Lujza téri épületébe.
„Érezhető a megrendültség, ahogyan kamerájukkal bejárják az épületet és a színház környékét, de az igyekezet is, ahogyan megpróbálják a lehető legplasztikusabban megörökíteni a pusztulásra ítélt épület részleteit és hangulatát.”
A dobozok fedele megőrizte a forgatás pontos dátumát is. Az 1964. október 12. és 1965. február 17. között eltelt öt hónap alatt a Mafilm operatőrei hatszor jártak a helyszínen, eltérő mennyiségű fekete-fehér filmet fotografálva.
Végjáték a Nemzetiben címmel ezekből és az NFI gyűjteményében őrzött mozgóképfelvételből állította most össze az NFI Filmarchívum azt a húszperces dokumentumfilmet, amelyet az első robbantás hatvanadik évfordulóján tesz szabadon elérhetővé videómegosztó csatornáján.
A film végigkíséri az épület történetét a Nemzeti Színház 1908-as beköltözésétől az 1965-ös bontásig, részletesen bemutatva benne a most előkerült felvételeket is.
Híradófilmeket és a kihagyott jeleneteket is használtak az összeállításban. Ez utóbbiak szintén most kerültek elő az egykori MOVI-stúdió „snittbankjának” feltárásakor, és korábban soha nem látott képsorokat tartalmaznak az épület bontásáról is.
Még légi felvétel is előkerült a térről, egy másik amatőrfilmes képsor pedig az 1956-os forradalom idejéről származik, amikor közvetlenül a Nemzeti mellett folyt a harc. Nem sokkal később, a beszakadt kupolájú épületben forgatta Éjfélkor című játékfilmjének egy jelenetét Révész György rendező, aki látványos emléket állított ezzel a forradalomban megsérült színháznak.
A neoreneszánsz stílusú színházat a Monarchia-szerte színházairól ismert bécsi iroda, a Fellner és Helmer cég tervezte, amelynek ez volt az első magyarországi színháza. A másfél év alatt felépült színház a rohamosan fejlődő főváros egyik fontos kereszteződésében állt és 2300 néző befogadására volt képes. Ha ma állna, idén ünnepelnék fennállása 150. évfordulóját.
További részletek:
Az előadások jelmez, paróka és díszletigényét ekkor még a régi, Blaha Lujza téri épület műhelyeiből látták el, és ez a most előkerült felvételeken is látszik. 1964 végén még működött a régi épületben a porta a könyvtár és irattár, a szabóműhely és egy sor más munkahely, melyeket a robbantás napjáig kiköltöztettek az épületből, vagy áthelyeztek a Csokonai utcában még ma is álló víztoronyba.
A sajtóban nagyszabású tervekkel nyugtatták az épület értékeiért aggódókat, mondván: már osztozkodnak múzeumok a Nemzeti Színház örökségén. Arról azonban, hogy a tervek végül valóra váltak-e, nem sokat tudni.
Tervezték, hogy a földszinti széksorok kiemelését követően beállványozzák a nézőteret, hogy a mennyezeti freskókat és a nehezen hozzáférhető szobrokat, kariatidákat leemelhessék. Azonban minden bizonnyal ez sem történt meg. A színház bontásáról mindezidáig egyetlenként ismert filmfelvétel, Oláh Gábor Kíváncsiság című kisfilmje legalábbis erről tanúskodik. Ezen jól látszik, hogy az épület elé, darabokban kihordott szobrok mindegyike ekkor már erősen sérült torzó volt. A hatalmas mennyezeti freskó sorsa sem ismert.
Bizonyára más értékekkel együtt megsemmisült ez is, és ma már csak az UVATERV által ugyancsak ekkor dokumentált fotósorozaton, valamint a most előkerült filmfelvételeken csodálható meg – fekete-fehérben.
A film ezen a linken is elérhető, de itt megnézheted:
