A Bahra 1 nevű őskori lelőhelyen, a Kuvait-öböl partján, a Subiya régióban, a Kuvait-Polish Régészeti Misszió (KPAM) régészei egy egyedülálló Ubaid-figurát tártak fel.
Az Ubaid-kultúra egyik legkorábbi településének számító Bahra 1 területe körülbelül i.e. 5500 és 4900 közé datálható, és a Perzsa-öböl térségében a legkorábbi ismert Ubaid-közösség. A lelőhely legalább 180 méter hosszú és 50 méter széles, és több mint tíz, többszobás épületből áll, amelyek egy kis sziklás domb alján helyezkednek el.
A helyszínen végzett kutatások 2009-ben kezdődtek a Kuvait Nemzeti Kulturális, Művészeti és Levéltári Tanács (NCCAL) és a Varsói Egyetem Mediterrán Régészeti Központja (PCMA UW) közös projektjeként.
A legutóbbi ásatások során egy részletesen kidolgozott agyagfejet találtak, amelynek megnyúlt koponyája van. A régészek szerint ez a figura teljesen egyedülálló a Perzsa-öböl térségében, és számos kérdést vet fel azzal kapcsolatban, hogy milyen szimbolikus jelentősége lehetett az ókori közösség számára.
Ezen kívül a kutatók bizonyítékokat találtak egy helyi fazekasművességre, amely két különböző kerámiatípuson keresztül mutatkozik meg: az importált mezopotámiai Ubaid-kerámián és az úgynevezett Coarse Red Ware (CRW) típuson.
Korábban úgy gondolták, hogy a CRW-t máshol gyártották a régióban, azonban egy égetetlen agyagedény felfedezése megerősítette, hogy Bahra 1 a Perzsa-öböl legrégebbi ismert fazekasműhelyének ad otthont.
Az archaeobotanikai vizsgálatok révén a kerámiák agyagában növényi maradványokat találtak, amelyek új információkat nyújtanak a régió i.e. 6. évezredi flórájáról. A CRW agyagában vadnövények, például nádféleségek maradványait azonosították, míg az Ubaid-kerámiákon termesztett növények, például árpa és búza nyomaira bukkantak.
A régészek szerint a Bahra 1 lelőhely további ásatásai értékes betekintést nyújtanak az arab neolitikus és mezopotámiai Ubaid kultúrák közötti kapcsolatokba. Emellett tovább erősítik a lengyel és kuvaiti örökségvédelmi szakemberek közötti együttműködést, elősegítve a régió kulturális kapcsolatainak és régészeti kutatásainak fejlődését.
(A cikkhez felhasználtuk a Heritage Daily információit)
Az Ubauid-kultúráról bővebben:
Az Ubaid-kultúra az ókori Közel-Kelet egyik legkorábbi civilizációja, amely i.e. 6500–3800 között virágzott a mai Mezopotámia területén (Dél-Irak). Nevét az el-Ubaid nevű lelőhelyről kapta, ahol az első régészeti leleteket feltárták.
Főbb jellemzői:
Települések: Az Ubaid-kultúra települései főként falusias jellegűek voltak, egyszerű, de jól szervezett házakkal. Később nagyobb központok is kialakultak, például Eridu, amelyet az egyik első városként tartanak számon.
Gazdaság: Az Ubaid-korban fejlődött ki a mezőgazdaság, amely magába foglalta az öntözéses földművelést. Alapvető terményeik a búza, árpa és datolya voltak, állattartásuk pedig marhára, juhra és kecskére épült.
Kerámia: A kultúra híres egyszerű, de elegáns kerámiáiról, amelyek zöldes és barnás árnyalatú festéssel készültek. Ezek gyakran geometriai mintákat hordoztak.
Társadalom: Az Ubaid-kultúra társadalma hierarchikus volt, papok és vezetők irányították, akik vallási és politikai szerepet is betöltöttek.
Vallás: Vallásukról keveset tudunk, de a régészeti leletek, például templomok és szobrocskák, arra utalnak, hogy a termékenység és a természeti erők tisztelete központi szerepet játszott.
Jelentősége:
Az Ubaid-kultúra alapozta meg a későbbi mezopotámiai civilizációkat, például az Uruk-kultúrát, amely az első városok és az írás kialakulásának színtere lett. Az Ubaid időszaka tehát átmenetet képezett a korai falusias közösségekből a komplex városi társadalmak felé.
