Jenny Pearson: Képtelen küldetés, Móra Kiadó, 2024, 336 oldal, Eredeti ár: 3 999 Ft, Online ár: 3 279 Ft
Azért is szeretek Közép-Angliában élni, mert annyi történelmi gyöngyszem várja a környéken, hogy felfedezzük őket. (Jó néhányról itt írtam korábban.) Habár sokféle nevük van a “hall”-tól az “abbey”-n keresztül a megtévesztően szerénynek hangzó “house”-ig, valójában a legtöbbjük gazdag udvarház, amelyekben szobáról szobára hosszan el lehet bolyongani, nem is szólva a hatalmas birtokról, ahonnan csodaszép kilátás nyílik a zöld mezőkre és az ott legelésző birkákra. Ami különösen jópofa, hogy sok ilyen háznak csak egy része áll nyitva a nagyközönség számára, mert a privát szobákban és kertekben a mai napig ott él a család.
Ezért dobogott hát fel a szívem, amikor a Képtelen küldetés című ifjúsági regény első pár oldalán kiderült, milyen körülmények között játszódik majd a történet. Az elbeszélő egy Oscar nevű kisfiú – illetve Fabacsovics Lili fordításában Oszkár. (Muszáj itt megjegyeznem, hogy kár volt bizonyos neveket lefordítani, másokat viszont eredetiben hagyni, mert így például “Patrik” nevéből eltűnt az az angol közegben fontos információ, hogy ő Patryk, a káeurópai migráns, konkrétan lengyel.) Ugyan Oscar családja az Anderson nevet használja, de rögtön az elején kiderül, hogy édesapja valójában az ősnemes Cuthbert-Anderson család egyik leszármazottja, aki rosszul van a cím- és rangkórságtól, ezért ha teheti, kerüli a családját.
Idén azonban nem teheti, ugyanis a lord és a lady meghívták az összes gyereküket házastársakkal, unokákkal együtt a Chipping Bottom-i Barlington Hallba (sorry, Oscar-apu, de én imádom ezeket a neveket!) a hagyományos családi karácsonyozásra. Oscar már elég nagy ahhoz, hogy azt is megértse, amit kishúga, Molly elől még titkolnának a szülők: azért kell menniük, mert a lord, vagyis a nagypapa halálos beteg, és valószínűleg ez lesz az utolsó karácsonya.
Gyerekkönyvhöz képest nagyon vékony jégen táncol a szerző, Jenny Pearson. Egyszerre kell elmesélnie egy vidám történetet egy nagyon egymáshoz nem illő nagycsalád karácsonyáról, és bemutatnia, hogyan dolgozza fel Oscar (aki hiába okos és talpraesett, azért mégiscsak gyerek) az első találkozását az elmúlással. És ez még nem minden, hiszen a fő cselekményszál a fantasy világába is eltolja a Képtelen küldetést.
Ugyanis miközben a karótnyelt nagyi fő motivációja, hogy a családi pásztorjáték a templomban a lehető legjobban sikerüljön, Oscar és Molly megtudják, hogy Gábriel arkangyal túl lelkesen teljesítette isteni küldetését, és véletlenül ideteleportálta a terhes Máriát, Józsefet, Boldizsár napkeleti bölcset és egy Pista nevű pásztort a kétezer évvel ezelőtti Közel-Keletről. (Szerintem elég lett volna az ő nevüket magyarosítani, hiszen éppen az a történet lényege, hogy mennyire kilógnak ebből a XXI. századi angol környezetből, és milyen fontos lenne még szenteste előtt hazajutniuk. Persze az egyszerűség kedvéért ők is végig angolul beszélnek a gyerekekkel – talán teleportálás közben a Szentlélek juttathatott nekik a nyelveken beszélés adományából?)
Oscar és Molly nagy szerencséje, hogy a sok családtag miatt akkora a kavarodás, illetve olyan óriási a ház, hogy viszonylag észrevétlenül ellóghatnak teljesíteni a transzcendens küldetést (megtalálni az angliai tájban szétszóródott bibliai szereplőket), miközben a nagyon is evilági eseményekben (anyu sütit süt, nagymama próbákat szervez) is részt tudnak azért venni. Ahhoz képest, hogy mennyire túlzsúfolt is lehetne ez a történet, a végére nagyon szépen összeáll benne minden. Még az is, hogy Oscar megértse: Gábriel arkangyal barátsága sem lehet elég ahhoz, hogy egy halandó ember kicselezze a sorsot. Nagypapát el kell engednie, és el kell fogadnia, hogy az életnek csak a halállal, a szeretetnek csak a fájdalommal együtt van igazi tétje.
Újabb személyes kitekintés: minthogy az én nagymamám hamvait idén karácsony előtt két héttel szórattuk szét, a könyvbeli nagypapa haldoklásával és halálával kapcsolatos részeket nem tudtam könnyek nélkül olvasni. Pedig nem is én vagyok a célközönség, hanem a gyerekek – akik között persze sokan lehetnek, akik szintén karácsony körül veszítenek el nagyikat, papákat, dédiket. Jenny Pearson regénye nagyon fontos mérföldkő lehet mindennek a feldolgozásában.
De hogy mégiscsak valami vidámabbal zárjam ezt az írást, hiszen maga a Képtelen küldetés is nevettető, szórakoztató történet, tele helyzet- és jellemkomikummal: szuperek a fejezetcímek, amelyek ismert karácsonyi dalokat gondolnak újra. Például “Egyszerű pásztor, jöjj közelebb (mert nagymama ragaszkodik hozzá)”. Hatalmas piros pont, vagy az alkalomhoz illően piros karácsonyfadísz, hogy Fabacsovics Lilinek sikerült vegyíteni az eredeti angol/nemzetközi dalokat a magyar dalkinccsel is, megőrizve az összes fejezetcím hangulatát. A fent említett például így hangzik eredetiben: “O come all ye faithful (because Grandmother demands it)”.
De talán a nagymama, azaz Lady Araminta Cuthbert-Anderson kemény arisztokrata szívét is meglágyíthatja a karácsonyi csoda…? Megtudhatjátok, ha elolvassátok a könyvet!
