Szeles „Lingon” Judit Gyászolom című verse anapokban érkezett Svédországból, az utóbbi évek egyik legszebb-szomorúbb verse. (Podmaniczky Szilárd versajánlója)
Szeles „Lingon” Judit
Gyászolom
Hiába rotyog az ebéd a tűzhelyen.
Ki-bejárkálnak, de senki nem kér belőle.
Úgy lett üres a zsebem, hogy kivettem onnan a kezem.
Hiába rotyog a fazék szemben velem.
Gyászolom a rád pazarolt figyelmet,
a rám ragadt emléket, a szétmaszatolt kedvet.
Gyászolom a beléd vetett bizalmat
És a miattad megbomlott rendet.
Azt hittem, nem kell már magyaráznom,
Mitől keserű vagy édes egy álom,
Vagy mitől döglik a légy egy
Elviselhetetlenül forró nyáron.
De látom, nincs benned értelem vagy vágy,
Érzéketlen vagy, mint a fát szorító kő,
Vagy mint a satuban felejtett tárgy.
Vagy mint anyád.
És most szépen kisúrolom a cipőm,
Köpök is rá, hogy legyen fénye.
Nem érdekel, hogy nincs rá időm,
Kidőlök egy veszélyes meredélyre.
{jcomments on}
