66 éves lett a magyar vasút Utasellátó Vállalata, ennek kapcsán kiállítás nyílt a Közlekedési Múzeumban, amely augusztus 20-ig várja a látogatókat.
Pár éve jártam egy légvédelmi pincében, ahol az egyik gyanús szekrényt kinyitva találtunk egy csomó 1952-es keltezésű kötszert meg szappant. Kicsit hasonló érzésem volt az Utasellátó kiállításán, ahol a vitrinekben sztaniolpapírba csomagolt csokoládé, megsárgult cigarettásdobozok és bambis üvegek sorakoztak egymás mellett. Nagy lelkesedéssel érkeztem a kiállításra, azonban talán az előzetesen elvárásaim miatt is, de kissé csalódottan távoztam.
Nagy különlegességekre azért nem számítottam, inkább valami elnagyolt időutazásra: használati tárgyakkal, anekdotákkal, videókkal, amelyek alapján valami képet lehet alkotni a vasutas vendéglátás évtizedeiről. Semmilyen történet nem rajzolódott ki előttem a kiállításon, hiába olvastam rendületlenül, de egyre fogyó lelkesedéssel a szövegeket. A végén már arra gondoltam, bárcsak erre tévedne egy egykori utasellátós bácsi, aki végtelen hosszan elmesélné, hogy milyen volt 30 éve az állomáson inni a sokadszorra lefőzött kávét.
Akit nem kötnek le az étkészletek (abból bámulatos a kínálat), az pár perc alatt végigjárja a kiállítást, de nem ez a legnagyobb baj vele, hanem az, hogy kicsit úgy érzi az ember, hogy rossz helyre tévedt be. Tényleg csomó minden van itt, ami a vonatos vendéglátásra emlékeztet, csak ezeknek az időrendi egymás mellé tételéből még nem lesz emlékezetes kiállítás, inkább csak egy kuriózum-gyűjtemény.
Az egy dolog, hogy a magyar utazóközönség relatíve kis részét érinti a vonaton való kvázi éttermi étkezés, egyfelől mert költséges, másfelől mert híresek vagyunk arról, hogy egy másfél órás útra is fél kiló rántott húsos szendvicset csomagolunk. Éppen ezért szerintem érdemes lett volna az utasellátás többi területére sokkal jobban koncentrálni, pl. az állomáson levő automaták megjelenése többet érdemelt volna egy mondatnál és egy képnél, vagy az állomásokon levő utasellátó egységek.
Az is kissé ambivalens érzéseket szült bennem, hogy az elmúlt időszakban nem a MÁV felelt az utasellátásért, csak az idei évtől van ismét az ő kezükben, így elég nehéz az elmúlt 66 évet egy homogén egységként kezelni –a kiállításon ez a 66 év mégsem igazán osztódik korszakokra. Mivel visszatérő kiállításról van szó (a 60. évfordulón már volt egy hasonló tárlat), ezért remélem, hogy lesz folytatás és sokkal emlékezetesebb lesz, mint az idei.
A kiállítás 2014. augusztus 20-ig látogatható a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban.
