A Dombóvár határában található Gólyavár néven ismert romoknál befejeződtek az idei régészeti ásatások, amelyeket a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézete vezetett.
Az ásatások során a Dombai család egykori rezidenciájának maradványait kutatták, és jelentős leletanyagra bukkantak. Az ásatások hat héten át tartottak, és több mint 900 négyzetméteres területet vizsgáltak.
Az ásatás egyik fő célja a vár északi és déli épületszárnyainak, valamint a kaputoronyhoz csatlakozó épületrészek rétegtani és építészeti kérdéseinek tisztázása volt. A várról kevés írott forrás maradt fenn, ezért különösen fontos az az 1692-ben készült leírás, amely részletesen bemutatja az épület akkori állapotát.
A leírás szerint a vár négyszögletes alaprajzú, árkokkal körülvett épületegyüttes volt, ahol többek között egy börtönként szolgáló pince és egy alápincézett, háromszintes épületszárny is helyet kapott.
Az 1702-ben történt robbantás és az azt követő időszak során a vár szinte teljesen elpusztult, így a régészek számára értékesek az írásos emlékek, amelyek segítenek megérteni az épület maradványait. Az ásatás során a kutatók megtalálták az északi épületszárny alatti pince öntött habarcs padlóját, valamint a várudvar felé néző torony középkori téglapadlóját is.
A feltárt leletek között mindennapi használati tárgyak, konyhai hulladékok és apró faragott kőtöredékek is szerepelnek, amelyek a vár egykori díszítésére utalnak.
Az ásatások során nyert adatokat egy új 3D rekonstrukció elkészítéséhez használják fel, amely tudományos és műemlékvédelmi szempontból is kiemelkedő jelentőségű lesz.
A régészeti munkát Berta Adrián vezette, és a feltárásban régészhallgatók, középiskolások, valamint a Magyar Honvédség katonái is részt vettek.
