Egy feltétele van annak, hogy valakit igazi focidrukkernek lehessen nevezni: hogy legyen egy csapata, akinek szurkolni tud. Merészebbek akár többet is választhatnak különböző nemzeti bajnokságból, de általában a mezei fociszurkolónak elég egy csapat is. De ahogy az élet oly sok más területe, a sportvilág is kitermelte a maga szörnyszülöttét: ez nem más, mint a csapat nélküli ember. Be kell valljam: én is ide tartozom.
Noha egyáltalán nem idegenkedem a focitól, mégsem sikerült közel negyedszázad alatt elköteleződnöm egy klubcsapat mellett sem. Élet az ilyen? – kérdezheti a tisztességes fociszurkoló. Jogos a felvetés! – felelném én, de mindent meg tudok magyarázni.
Az ember ugye kétféle módon tehet szert egy saját csapatra.
1. A beleszületés
A legegyszerűbb megoldás a földrajzi beleszületés: az ember felnő egy kerületben, vagy városban, annak van egy focicsapata és annak szurkol a haverokkal együtt élete végéig. Tiszta sor. Elképzelhető családi elköteleződés is, ami megegyezik a beleszületéssel, de azért ehhez nyomós ok kell: így például nagypapa volt a klub elnöke, középcsatára, vagy a portása.
2. A kiválasztás
Amennyiben az első módszer valamiért nem működik, a sportrajongó még mindig kezébe veheti sorsa irányítását és választhat magának egy csapatot, bárhonnan a világból. Mivel a laikus számára nem világosak a kiválasztás okai, így első blikkre ez kevésbé tűnik racionálisnak, de az igazi rajongó természetesen kikezdhetetlen indokokat tud felsorakoztatni a csapata mellett, éljen a stadiontól bármilyen távol is.
Az első módszer nálam nem működött, hiába laktam három különböző kerületben, egyik sem bírt rendes focicsapattal. Úgyhogy a másik módszerrel próbálkoztam: először a Vasast választottam, akik akkor éppen nagyon erősek voltak. Az egyik haverom meggyanúsított, hogy csak azért szurkolok nekik, mert jól állnak a tabellán. Gondoltam, kitolok vele: átpártoltam a kiesésre álló Stadlerhez, ami aztán kegyelemdöfésként az idény végén meg is szűnt. Ekkor kezdtem nézni az angol ligát: egy rövid ideig szurkoltam az Aston Villának, mert tetszett a nevük, aztán jött egy kicsit Liverpool, a Beatles miatt.
Ment ez még egy darabig, aztán lemondtam magamról. Csapat nélkül maradtam, de még bármikor átköltözhetek Angyalföldre.
