A Jászai Mari-díjas Gáti Oszkár a nyilvánosság elé lépett, hogy véleményt nyilvánítson a Nemzeti Színház főigazgatója, Vidnyánszky Attila és a tavalyi színházi balesetben megsérült Szász Júlia, valamint Horváth Lajos Ottó között kibontakozó konfliktusról. Vidnyánszky nemrégiben Horváthot is felelőssé tette a balesetért, ami tovább fokozta a vitát.
Gáti Oszkár megjegyzései közvetlenül azután érkeztek, hogy a Facebookon zajló vita újabb lendületet kapott. Az ügy jelentős figyelmet keltett, mivel Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó korábbi bejegyzéseikben részletesen ismertették a baleset körülményeit és annak következményeit, sőt részletesen beszámoltak a Vidnyánszky által 5 millióra taksált kifizetésekről.
Gáti Oszkár véleményének nyilvánítása tovább bonyolítja a helyzetet, amely már így is megosztja a színházi közösséget és a közvéleményt. Vidnyánszky felelősségre vonása és a baleset körüli viták nyilvános platformon történő folytatása mélyíti a szakadékot a felek között, és kérdéseket vet fel a baleset valódi okairól és a felelősség megosztásáról.
Gáti Oszkár FB-posztja, június 9:
Megnéztem, amit lehetett, televíziós interjúkat, elolvastam majd minden írást, a legújabbat is, amit egy órája tett közzé Horváth Lajos Ottó.
Írtam hónapokkal ezelőtt egy dolgozatot /Egy baleset margójára, Zuhanás/, aminek a végéről hiányzott egy mondat.
Akkor.
De most szeretném odabiggyeszteni.
Ez a Nemzeti Színház társulatának szól A-tól Z-ig:
„…fejtegetni azt,
Mi a fölség, mi a jobbágyi tiszt,
Nap mért nap, s éj az éj, idő idő:
Nap-, éj- s időpazarlás volna csak.
Azért, rövidség lévén lelke minden
Okos beszédnek, a szóár pedig
Csak teste rajta és kül czifraság:
Rövid leszek…”
/Polonius/
SZÉGYELLJÉTEK MAGATOKAT !
Gáti Oszkár legújabb posztjában nem részletezte, miért kellene elszégyellnie magát a Nemzeti Színház társulatának, de korábbi írásában egyértelműen kifejtette álláspontját. Az év elején, amikor Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó súlyos sérüléseket szenvedtek a díszletből való lezuhanásuk miatt, Gáti Oszkár kemény kritikát fogalmazott meg.
Februári bejegyzésében Gáti élesen bírálta a színházi szakma elitjét, akiket „Ti Halhatatlanok, Érdemesek és Kiválóak, Nemzet Művészei és Színészei, zsebetekben Kossuth és Jászai” címkékkel illetett. Kifakadásában sérelmezte, hogy ezek a kiemelkedő művészek hallgatnak a balesetről, és nem emelik fel szavukat annak érdekében, hogy felelőst találjanak az esetért. Gáti szerint a szakma hallgatása elfogadhatatlan, különösen egy ilyen súlyos baleset után, amely komoly kérdéseket vet fel a színházi munkakörülmények és a biztonsági intézkedések kapcsán.
