Lovász Irén tizenhét éven át dolgozott Gyógyító Hangok című négyrészes lemezsorozatán. Az Égi Hang, a Belső Hang és a Női Hang után idén az utolsó darab, a Gyógyító Hang is megérkezett, ezzel teljessé téve a gyűjteményt. A Kossuth-díjas énekesnővel az október 8-i Müpa lemezbemutató koncert kapcsán beszélgettem, de persze ide-oda kanyarogva is mindig csak ugyanoda jutottunk vissza: mitől, hogyan lesz “gyógyító” a hang…?
Miért telt el ilyen hosszú idő a sorozat kezdete és vége között?
Mert a jó munkához idő kell. A sorozat ötlete még valamikor 2003-2004 körül fogalmazódott meg bennem. Megjelent álmomban egy mandala, egy négy részre osztott kör, amely mindegyik lemez borítójába is belekerült. Akkor már sok éve foglalkoztam a zenével: néprajzkutatóként, antropológusként megtapasztaltam, hogy az emberi hang, a dalolás milyen fontos szerepet játszik a hagyományos parasztság kultúrájában, énekesnőként pedig azt figyeltem meg, milyen hatást gyakorolnak a dalok az emberekre. Az álmomban megjelenő szimbólumot úgy értelmeztem, hogy nekem ezzel az egésszel dolgom van, át kell adnom másoknak is, amit a zenéről, zenéből tudok. A kör négy része pedig azt sugallta, hogy négy lemezt kell majd készítenem.
2006-ban jött az első, az Égi Hang, és rögtön aranylemez lett, ahogy a második rész, a Belső Hang is. Az Égi Hang a szakralitás megéneklése, amelyre az évkör ünnepeinek megfelelő énekeket válogattam. Azt is bemutatom általuk, hogyan segíti ez a ciklikusság a személyiség időben való lecövekelését, hogyan járul hozzá nemcsak a hagyományban, hanem még ma is a harmonikus személyiség kialakulásához, működéséhez. A második lemez a 2007-es Belső Hang, amely a négy őselem köré szerveződik. Kitér arra, hogy ezek energiái hogy vannak jelen a magyar népdalokban, és hogyan tudjuk felszínre hozni a segítségükkel a saját személyiségünk földes, vizes, tüzes, levegős elemeit. Az album másik része improvizáció, vokális éneklés szöveg nélkül. Ezt a lemezt használják leginkább terápiás célokra, például anorexiás kamaszlányokkal a budapesti gyermekklinikán. Robert Logan, egy brit zeneszerző pedig azt állítja, hogy neki a fülzúgását gyógyította meg a Belső Hang, amikor pedig semmilyen más zenét nem volt képes hallgatni.
2017-ben jött a harmadik lemez, a Női Hang, amely a néphagyományban megjelenő nőiséget, női sorsokat szólaltatja meg, és rámutat, hogy a nők mindig is könnyebben viselték a bajokat, nehézségeket, ha kiénekelték azokat. Ennek a tudatosítása már önmagában is segít. Az éneklés születéstől halálig jelen van a hagyományban, így rajta vannak a lemezen például a könnyű szülésre mondott imádságok, lakodalmas énekek, és még sok minden más. Édesanyám hangja is felcsendül itt; tőle örököltem az éneklőkét. Az idei lemez, a Gyógyító Hang pedig mindennek az összefoglalása, hozzátéve azt az aspektust, hogy a természettel való együttélés eleve gyógyító. Az ember mint a természet része szerepel ezen a lemezen, hiszen az, aki harmóniában tud élni a természettel, eleve egészségesebb és boldogabb. Jelentős részét teszik ki a lemeznek a gyógyító áldások, jókívánságok, ami feleleveníti az ezekhez kapcsolódó, oda-vissza működő szómágiát. Vegyük például a születésnapi köszöntőket: egy magyar embernek talán érdemes a happy birthdayen túl ezeket a gyönyörű, autentikus magyar köszöntőáldásokat is ismernie.
Honnan származnak ezek a zenei kincsek?
Húszéves diáklány korom óta járok gyűjteni. A Gyógyító Hangra a legutóbbi gyimesi gyűjtésem anyaga került rá: tiszta középkori bájolóimádságokat, gyógyító szövegeket találtam, amelyeket még mindig használnak az asszonyok – kígyómarásra, szemmel verésre, árpára… Nyilván nem az a célom, hogy a pesti ember ezekkel akarja gyógyítani a betegségeit, sérüléseit, de az mindenképpen, hogy megmutassam, mennyire szervesen benne van a szóval, énekkel, imával gyógyítás szándéka és képessége a magyar hagyományban.
Mivel nemcsak énekes, hanem néprajzkutató és antropológus is vagyok, a művészetet és a vallást is antropológiai perspektívából szemlélem. Mindkettőnek a gyökere érdekel leginkább: mi a legprimerebb funkciójuk, hol kapcsolódnak legmélyebben egymáshoz? Mindezt a gyógyításban, szakrális kommunikációban vélem felfedezni. A zene elsődleges funkciója minden látszat ellenére nem a szórakoztatás. Nyilván az is fontos, de ha ennél mélyebbre ásunk, akkor egyre több és több forrás mutat a mágikus, varázslatos funkció felé. Őseink azért énekeltek és zenéltek, hogy bevonzzák a jót, az egészséget, a bőséget, és távol tartsanak mindent, ami rossz, a betegséget, fájdalmakat. Ott vannak például az újévi jókívánságok, amelyek egyesítik ezt a kettőt. Egy idézet a lemezről:
Adjon Isten minden jót,
Vegye el mind a nem jót,
Mitől félünk, mentsen meg,
amit várunk, legyen meg, ez új esztendőben!
Ugyanez a lényege egyébként a legarchaikusabb energiagyógyításnak, a pránának, a reikinek, minden hasonlónak: hogy oszoljon el a nyavalya, a betegség, menjen el tőlünk. A lemezre került gyimesi bájoló imádságokat idézem:
Menjetek el igizetek, ahonnét jöttetek!
Távozjatok, oszoljatok!
Mint a tengeren a hab…
Minden vallásban, minden kultúrában jelen van ez a nagyon ősi gyógyító képesség. Bónuszként rákerült a lemezre a Hanglétra, amelyet a hangterápiás dalolókörömben használok: ez egy rituális határjelölő, üdvözlő hangképző gyakorlat, amellyel minden foglalkozás kezdődik és végződik. Sok csodálatos történet játszódott már le a szemem előtt, például azé a hölgyé, aki a gyerekkori csúfolódások miatt évtizedekig nem mert énekelni, majd a hanglétra segített neki megszabadulni a görcsöktől, a bántalmazás emlékétől, és most már újra bátran, felszabadultan használja a hangját. A fent említett Robert Logannal, akinek a tinnitusán segített a Belső Hang, szintén megcsináltuk a hanglétrát, amikor meglátogatott Magyarországon. Azóta is jó viszonyban vagyunk, ő szerkesztette a lemez előszavának angol fordítását.
A lemezen énekel Дeva is, egy 23 éves énekesnő, aki elektronikus zenei világgal kombinálja a magyar népzenét. Vele hogy kezdődött az együttműködés?
Tavaly kaptam egy felkérést, hogy csináljak a Női Hang alapján egy anyák napi műsort. Csakhogy az én Édesanyám pont akkor halt meg, és tudtam, hogy egy anyák napi műsorban senki nem tudná őt helyettesíteni. Viszont sok menyasszonybúcsúztatót is énekelek, ahol anya köszön el a lányától vagy lány az anyjától, és arra jutottam, hogy talán olyasvalaki kellene, akivel meg tudom jeleníteni ezt az anyaság-koncepciót. A koncertnek az Alma Fája címet adtam, és a szervezők hívták fel a figyelmemet Дevára. Ő ugyanis azt nyilatkozta egy interjúban, hogy én vagyok az egyik fő inspirációja, hogy nagyon fontos számára a Belső Hang – szerinte a legjobb magyar világzenei lemez –, illetve amikor kérdezték, hogy kivel szeretne zenélni, azt mondta, hogy Lovász Irénnel.
A szervezők biztattak, hogy keressem meg, én pedig rácsodálkoztam, milyen különös a világa. Nagyon egyéni, nagyon bátor, és igen, én is ilyen voltam. Ha húszéves lennék, lehet, hogy valami hasonlót csinálnék most, mint ő. Ráadásul ő a gyerekeim generációja, ezt a kora huszonéves korosztályt tanítom az egyetemen is, és rögtön láttam, milyen sajátos, fontos képviselője a korosztályának Дeva, milyen különleges módon közelít mindenhez. Ő énekelte a lányszerepeket, én az anyaszerepeket, és ez az Alma Fája koncepció nagyon szépen sikerült. A lemezre rá is került néhány abból az élő koncertfelvételből, és csináltunk új stúdiófelvételeket is. A gyimesi gyűjtéseimet gyakorlatilag együtt dolgoztuk fel Bájolók címmel.
Mondtam Дevának: úgy artikuláljuk a bájolóimádságokat, ráolvasásokat, mágikus szövegeket, mintha a százezer ősanya mind jelen lenne. Megidézzük őket, mintha a sok fekete fejkendős öregasszony ott állna, egyre lejjebb az időben, egyre kisebbek, de jelen vannak, és mi hozzuk őket ide, és mi képviseljük az ő hangjukat, tudásukat. A lemezfelvételen és a koncerten is megszólalnak maguk a gyimesi mamák, és rajtuk, az archív felvételen keresztül mind a százezer ős, Дeva a maga huszonhárom évével pedig már a jövőt, az abban rejlő lehetőségeket képviseli.
Kik zenélnek még a lemezen és a koncerten?
Régi tettestársam Mizsei Zoltán, akivel több lemezemen együtt szereplünk, és Horváth Kornéllal együtt egy énekes-billentyűs-ütőhangszeres triót alkotunk: A Lovász Irén – Groove Voice Trio Soundscape lemezéről is játszunk két bevezető számot a koncerten.
Ágoston Béla szaxofonos improvizációja igazi egyszeri csoda volt a tavalyi koncerten, biztos vagyok benne, hogy ő maga sem tudta volna még egyszer ugyanúgy eljátszani, így nagyon örülök, hogy felvettük és a lemezre kerülhetett. Keönch László kalimbán játszik, Pintér Ágnes pedig, aki a vizet hárfázta a Belső Hang lemezen, itt is visszatér a hangszerével.
Emellett megkértem még két csodálatos zenészt, a cimbalmos Lukács Miklóst és a hegedűs Lantos Zoltánt, hogy működjenek közre. Nagyszerű alkotótársak, mert alapvetően mindketten szabad zenészek, rengetegféle műfajban aktívak – de megértették, hogy itt nem az a feladat, hogy agyonvirtuózkodják az estét, hiába lennének bármikor képesek rá, hanem egy meditatív, segítő-gyógyító célnak kell alárendelniük a tehetségüket. Lukács Miklóst például konkrétan arra kértem, hogy olyan puhán játsszon, kísérjen, mintha felhőkön lépkednénk. Nagy önfegyelemmel és alázattal játszanak mindketten, és minden tiszteletet megérdemelnek ezért. Nagy áldás, hogy ilyen csodálatos zenészek fogadták el a meghívásomat. Különleges, szép koncert ígérkezik.
