Az a baj a biológiával, hogy a gyerekek agya sokkal nagyobb fordulatszámon működik, mint a felnőttekké. – [NógiMesék – Nógrádi Gábor (Nógi) meséje]
Sakkoztunk Emikével.
Megtanítottam sakkozni, mert a sakk az életre nevelés egyik legjobb eszköze. Legalábbis a családnál meg az iskolánál jobb. Ez persze nem nagy kunszt. A sakk türelemre, harcra, tervezésre, stratégiára meg még egy csomó más mindenre tanít, ami most nem jut eszembe. Én nagyon rosszul sakkozom. Gondoltam, ha egy-két hónapig meg tudok verni valakit, már az is nyereség.
Sakkoztunk Emikével, amikor okos kicsi lányom váratlanul a királyával három mezőt lépett, hogy kimásszon a mattveszélyből.
– Emikém – bámultam gyermekemre –, a király akármerre léphet, de csak egy kockát. Értjük? Egyet!
– Mostantól hármat – mondta Emike nyugodtan. – Vagy négyet. Amennyit akar.
Elnevettem magam. Amilyen komoly képpel ez tréfálni tud…! Zseniális! Tiszta apja!
– Na, ne butáskodj! – rötyögtem, és visszatettem a királyát az eredeti helyére.
– Nem butáskodom – mondta Emike, és újra hármat lépett a figurával. – Mostantól annyit lép, amennyit akar. Így játsszunk.
Emikére néztem. Nem vigyorgott. Mi a pillanat?! Ez a gyerek nem viccel?
– Emike! – vettem elő a szigorú hangomat. – A sakk egy játék. A játékoknak vannak szabályai. A sakknak is vannak szabályai. Az egyik szabálya az, hogy a király csak egyet léphet.
– Így volt! – mondta Emike, és komolyan a szemembe nézett. – De én most forradalmat csináltam, mint a Petőfi, és mostantól más a szabály.
– MI?! – pislogtam, és megpróbáltam összerakni kicsi lányom csapongását valami értelmes gondolattá. – Mit tetszik itt összezagyválni, kisasszony? Hogy jön a sakkhoz Petőfi?
– Te mondtad!
– Mit mondtam én?
– Hogy volt a forradalom, és jött a Petőfi. Tüzesen sütött rá a nyári nap sugára, és mindent megváltoztatott. A királyokat is fel akarta akasztani, pedig az nem volt szabályos.
– Na, nem úgy van az! – csattantam fel, pedig még fogalmam sem volt, hogy mi nem úgy van.
Az a baj a biológiával, hogy a gyerekek agya sokkal nagyobb fordulatszámon működik, mint a felnőttekké. Ez nem korrekt. Aki normális, nem megy ki versenyezni a Skodájával a Hungaroringre, mikor Forma-1 van. A szülők agyát is fel kéne turbózni orvosilag, ha gyerekük lesz. És szinten tartani vagy húsz évig. Utána már a gyerek is eléri a hülyeség felnőtt fokát, és tisztességes lehet a vetélkedés az egyenrangú felek között.
– Mi nem úgy van? – kérdezte Emike, mert látta, hogy lefagyott a vinyóm. – Azt mondtad, hogy a szabályságokat néha meg kell változtatni, hogy a világ előremenjék. Ezt csinálom. Én leszek Petőfi Emike, és mostantól a király annyit lép, amennyi jól esik.
– Ez butaság! – tértem magamhoz végre. – Nem változtathatunk meg minden szabályt. Néhányat igen, mert már régi és elavult. Megváltoztatjuk, hogy a világ előremenjen. Ezt csinálta Petőfi. Néhány szabályt meg úgy hagyunk, ahogy van, hogy a világ működjön. Például alapszabály, hogy a családban az apa a családfő. Alapszabály, hogy a sakkban a királlyal csak egyet léphetünk. Alapszabály, hogy a szülő neveli a gyereket, és nem fordítva! És ezeken a szabályokon nem lehet változtatni!
– Ahogy te tévedsz, apcika! – mondta kicsi lányom, és lesodorta a figurákat a sakktábláról.
