Archív

A szőke nő kalandjai Afrikában

Tudja, mit kell tennie, ha egy többtonnás víziló körbelegeli a sátrát? Tudja, hogy milyen érzés amikor a kölykeit féltő anyaoroszlán megtámadja a dzsipjét? Ha nem, hát most megtudhatja. – [Böszörményi Gyula könyvajánlója]

A Dekameron Könyvkiadó háromrészes sorozata Afriká három különböző területére viszi el olvasóit, és aki útikalauzuk lesz, nem más, mint A SZŐKE NŐ, Gyurácz Andrea.

Az első kötet

A SZŐKE NŐ KALANDJAI DÉL-AFRIKÁBAN

a Miért éppen Afrika? I. alcímet viseli [a sorozat két további kötete is tartja magát ehhez]. A színes térkép és fotó illusztrációkkal ellátott könyv vérbeli útiélmény regény.

A kiadó így ajánlja e „szőkenős” kalandot:

Volt már Ön olyan helyzetben, amikor úgy eltévedt, hogy fogalma sem volt arról, hogy éppen melyik országban van és ott merre járhat? Ült már egy álló motorú dzsipben úgy, hogy pár méternyire egy ideges elefánt rúgta a port? Tudja, hogy mit kell tennie, ha egy többtonnás víziló körbelegeli a sátrát? Tudja, hogy milyen érzés amikor a kölykeit féltő anyaoroszlán megtámadja a dzsipjét? Tudja, hogy miért csíkos a zebra és miért pettyes a leopárd? Tudja, hogy miért szórja szét a víziló a farkával mint egy propellerrel az ürülékét? Minderre, s még rengeteg egyébb különleges, egzótikus érdekességre kap választ, valamint számtalan meglepő és érdekfeszítő, Afrikával kapcsolatos ismeretre tehet szert a kedves olvasó, – miközben remekül szórakozik – a „Miért éppen Afrika?” című kötet forgatása közben..

A világutazó szerző, dr. Gyurácz Andrea, Dél-Afrika turistacsalogató tájait sátras, dzsipes szafarik során járta be. E kötetben a zimbabwei, botswanai, namíbiai, dél-afrikai köztársaságbeli, zambiai, malawii és mozambiki kalandjait, osztja meg velünk.

Bemutatja mindezen országok egyedülálló, pompás, varázslatos látnivalóit, az út során szerzett élményeit, a helyszinen megismert, s összegyűjtött meséit, legendáit, sőt a mindennapi életet szórakotztató módon illusztráló vicceit, megspékelve a helyi ízvilágot reprezentáló receptjeivel.

Mindezt és még rengeteg mást nyújt számunkra ez a lebilincselő, s pazar fényképekkel, valamint tájékoztató térképekkel illusztrált útiélmény napló, melyben a szerző igazán élvezetes, olvasmányos stílusban, személyes hangvételben tárje elénk ezt a sok mesés, egzotikus úticélt és csodálatos látnivalóit.

Internetes ár: 4.703 Ft

Illusztráció: SZÍNES FOTÓK ÉS TÉRKÉPEK
Oldalak száma: 288
Borító: KARTONÁLT, CÉRNAFŰZÖTT
ISBN: 9786155072024

A sorozat folytatása

A SZŐKE NŐ KALANDJAI KELET-AFRIKÁBAN

(Miért éppen Afrika? II.)

Tanzánia, Kenya és Ugandacsodáit tárja elénk. A varázslatos Kelet-Afrika mindannyiunk álmában ott él. A SERENGETI és a MASAI MARA végtelen, izgalmas és gyönyörűséges szavannái, a naplemente aranysárga fényében álldogáló ernyőakáciak, a Nagy Állatvándorlás, a KILIMANDZSÁRÓ és a KENYA-HEGY hófödte csúcsai, ZANZIBÁR elbűvölő fűszerillata, a vörös shammákba burkolt hórihorgas, büszke maszájok, akik „helyben ugráló” különös táncukkal ünneplik a világot, UGANDA ESŐERDŐI, A HEGYI GORILLÁK, és a fantasztikus állatvilág.

Egyszóval ez a csoda-mesevilág.

Internetes ár: 4.157 Ft

Illusztráció: SZÍNES ÉS FEKTE-FEHÉR KÉPEKKEL
Oldalak száma: 312
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
ISBN: 9786155072079

A harmadik rész

A SZŐKE NŐ KALANDJAI ETIÓPIÁBAN

(Miért éppen Afrika? III)

címmel kerül az olvasók kezébe. A Szőke Nő kalandos utazása az egyik legősibb keresztény közösség otthonába, SALAMON és SÁBA KIRÁLYNŐJÉNEK legendás földjére, a freskókkal díszített SZIKLATEMPLOMOK közé vezet minket, ahol régi kódexek pihennek. Etiópia útjain haladva az ember egy VALÓSÁGOS IDŐUTAZÁSON vesz részt, különösen az ország déli részén, az OMO-FOLYÓ VÖLGYÉBEN élő természeti népekkel való különös találkozáskor, akik ma is érintetlen módon folytatják sokezer éves életmódjukat.

Internetes ár: 3.817 Ft

Illusztráció: SZÍNES FOTÓK

Oldalak száma: 256

Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT

ISBN: 9786155072086

A LIBRARIUS EBBŐL A KÖTETBŐL KÖZÖL MOST EGY RÉSZLETET

„Bahir Dar (jelentése: „tengerpart”) 560 kilométerre fekszik Addis-Abebától. Ez a ma cca.150.000 lakosú város a XV.-XIV. században alapított jezsuita misszió körül alakult ki. A környék látnivalói tekintetében központi helyen fekszik, hiszen a Kék-Nílus vízeséshez és a Tana tavi kolostorokhoz szervezett kirándulások kiindulópontja. A város főutcáját pálmafasor keretezi. Amúgy tipikus, lepukkant afrikai város, és a főút kivételével más aszfaltút nem nagyon van. A szállodához is egy földút visz, amely mellett poros virágbokrok küzdenek a levegőért. A szálloda, amelyet nem választ el semmilyen kerítés a nem messze épült házacskáktól, közvetlenül a Tana tó déli partján áll, a ’70-as évek szocreál stílusában épült, szürkésfehér falai és függőfolyosói egyetemi kollégium jelleget adnak neki. Az étteremből kijárat nyílik a nagyon szép, virágokkal teli kertre, amelyben egy üres úszómedence árválkodik. Elképedve nézem az otthoni Mikulás virág 4 méter magas bokrát! A szoba rendben van, elég tisztának tűnik. Az ablak előtt sínen futó, kék-fehér geometriai motívumokkal díszített szövött paraván helyettesíti a sötétítőfüggönyt és adja meg az afrikai hangulatot. Az ablakon kinézve virágoskert és a tó tárul elém. Rengeteg színes madár repked és csivitel a fákon és bokrokon. Mind botanikai, mind a látható madarak szempontjából nézve igazi kis paradicsom a szállodakert.

Délutáni programunk a Kék-Nílus forrásának megtekintése. A Tana-tótól kb. 100 km-re délre ered a Gish-Abbai folyó, mely a tó legnagyobb táplálója, és egyben a Kék-Nílus forrása. A tó déli oldalán lép ki belőle a tulajdonképpeni Kék-Nílus, majd délkelet felé haladva kb. 30 km után egy 400 km hosszú, helyenként 1500 m mély kanyont vájt, ami Etiópia számára komoly közlekedési akadályt képez. Ezt a látványt összekötjük Halilé Selassié egyik palotájának megtekintésével. Az út megművelt földeken vezet át, egyik táblán éppen aratás folyik, sarlóval, a gabonában guggolva aratják a teffet. A palotát csak kerítésen kívülről tudjuk megnézni: bár fegyveres őr áll előtte és fényképezni sem szabad, láthatóan üres és elhanyagolt, a bevezető utat belepte a gyom. Innen csak rövid séta a kilátópont, ahonnan meglátjuk a helyet, ahol a Kék-Nílus kilép a tóból. Mint bárhol ahol megállunk, itt is pillanatok alatt helyiek vesznek körül. Fiatal felnőttek állnak körbe és nézegetnek minket. Girma szól, hogy vigyázzunk a dolgainkra, mert itt szoktak atrocitások történni, de semmi ilyesmi nem következik be. Erőszakosak, de ha kellő határozottságot tapasztalnak, akkor békén hagyják az embert.

Innen egy közeli faluba igyekszünk, hogy megnézzük, hogyan készítik a nádcsónakokat. Útközben egy kőtörő mellett megyünk el. Egy gőzmasina éktelen, fülsiketítő zajjal aprítja a nagy köveket, amelyeket hosszú szoknyás nők a fejükön egyensúlyozva visznek fel egy ferde, 4 méter magas, fából tákolt rámpán, hogy aztán a rámpa tetején bedobják a zúzdába. A gépből kihulló apró köveket pedig szintén nők lapátolják fonott kosarakba és csinos kis kupacokat építenek belőlük a kőtörő körül. Ennek a különböző méretű, vastagságú és egyenességű fából épített állványzatnak a láttán egy magyar munkaügyi felügyelő alapból szívrohamot kapna már csak a látványtól, majd boldogan dörzsölné a tenyerét a sok bírságolnivaló láttán. Nem is értem, hogy miért nem omlik össze, mi tartja állva ezt a tákolmányt. A zajvédelemről pedig ne is beszéljünk, no meg arról sem, hogy a nők mindezt puszta kézzel, kesztyű nélkül végzik. A dzsippek hamarosan elakadnak, gyalog haladunk tovább. Girma közli, hogy egy másik faluba megyünk, mert ott, ahova rendszeresen járnak, törzsi harc tört ki, így oda nem tanácsos ellátogatni. Hamarosan kiabáló, mezítlábas, félmeztelen, nagyon piszkos gyereksereg rohan elő vadul a bokrok közül, mint az orgonasípok, némelyik alig tud járni, de már kiabálja, hogy „You, You!.” Körbeállnak, nagy kíváncsi szemükben legyek hada és többnapos csipa. Némelyik az orrát túrja nagy igyekezettel, úgy figyel minket mereven, arcán látszik, hogy soha nem látott zsebkendőt. Csak egy mosoly kell, néhány fénykép, amit megmutatok és máris harsányan, boldogan kacagnak körülöttem, megfogják a kezemet, rángatják a ruhámat, hogy rájuk is figyeljek. Mindenkit le kell fényképeznem és meg kell mutatnom nekik, egymás után többször is. A csivitelő gyerekgyűrűben érkezünk a faluba, ahol zajlik a munka: papiruszból, háncsból készítik a kosarakat, edényalátéteket, csónakot. Legalább harmincan ülnek vagy állnak egy nagy körben és láthatóan mindenkinek megvan a maga feladata: az egyik csapat a fogával tépi szét a papiruszt kisebb csíkokra, a másik puhítja, a harmadik pedig az így előkészített alapanyagból kezdi fonni a különböző tárgyakat. A szoptatós kismamától kezdve minden korosztály megtalálható. Szoknyájuk színes virágként terül el a földön, ahogy egymás hegyén hátán ülnek. Még arra sem szakítanak szünetet, hogy megszoptassák a gyerekeket, a többiek között ülve, kosárfonás közben etetik őket. A férfiak a csónakkészítéssel vannak elfoglalva, ehhez válogatják, kötözik össze a nádat.

Viszonylag korán érünk vissza a szállodába, így van idő kiülni a kertbe egy Campari-val és egy könyvvel, elmerülni a naplemente színeiben. Péter szól, hogy Girma este meghívta őket a helyi diszkóba, tartsak velük, de annyira fáradt vagyok, hogy képtelen vagyok velük menni, pedig nagyon érdekel, hogy milyen lehet egy etióp diszkó. Remélem, hogy lesz rá lehetőség majd később is.

Első gondolatom reggel, hogy ma van a húgom születésnapja, de mivel még csak 6 óra van, azaz otthon hajnali 4, még nem hívom fel, nem biztos, hogy osztatlan sikert aratnék. Amúgy is inkább felkelek, mert olyan hülyeségeket álmodtam egész éjjel, hogy többet voltam ébren, mint alva. Zsibbadt fáradt vagyok, csak arra vágyom, hogy végre kialhassam magam, de kelni kell, indul a nap. A reggelinél gyűlik össze a csoport. Javában megy a morgolódás, amikor leérek: miért nincs felvágott, gyümölcs, miért csak rántotta, sajt, zabkása, vaj és pirítós van. A morgolódók élén a három barátnő áll, én csak a Három Gráciának nevezem el őket. A nevükre nem emlékszem, bár tegnap bemutatkoztak, de mivel állandóan együtt vannak, és mindent ugyanúgy csinálnak és egyként viselkednek, teljesen mindegy is, hogy külön-külön hogyan hívják őket. Jó ötvenesek, feltűnően sminkelnek, lóg rajtuk az arany és mindig mindenkinél mindent jobban tudnak, és ezt harsányan meg is osztják velünk.”

Megrendelhető:

Dekameron Könyvkiadó

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top