Lassú hétvégi délután, túl a kávén és a sziesztán, új energiákkal telve és friss inspirációt keresve simítottam ujjaimat végig a könyvespolcon. Csak hagyni a sorsot és a véletlent, hogy vezessék a kezemet, s lám, egyszercsak a polc távoli sarkából szinte önként adta magát egy régen olvasott könyv. Ahogy fellapoztam, rögtön szembetalálkoztam a keleti világok kiváló kutatója, Sári László nekem írt autogramjával és életre szóló üzenetével. Mosoly, hála, kedvesség, ilyesmi futott át rajtam, majd helyet foglaltam a könyvespolc melletti kényelmes fotelben, tudva hogy a délután hátralévő része már csak ezzel fog telni. Sári László üzenetével.
Beszélgetések a kelet kapujában
Sári László és Molnár Dániel rádiós beszélgetéseiből született meg ez a mű, ami a Távol-Kelet irodalmáról, filozófiájáról és életéről szól. Költők, remeték, vándorok, bölcsek és balgák, szóval sokféle ember jelenik meg a könyv lapjain, hogy üzenetük tűnődésre késztessen minket, nyugati olvasót. Természetről elmélkednek, holdról és virágokról, az évszakok változásáról, az emberi lélekről, és sok minden egyébről. Olyan dolgokról, amik számunkra a hétköznapok sűrgésében, az akkumulátorgyárak és az infláció, a covid vírus, vagy az ukrán harctér fegyverropogása árnyékában könnyen a feledésbe merül. Hiszen a végtelen sebességgel pörgő facebookos hírfolyam mellett hogyan tudna versenyezni a figyelmünkért például egy csendes erdei rét, tó, vagy egy több órás naplemente.
Autogram és üzenet
Ahogy fellapoztam a könyvet, az első oldalon rögtön szembetalálkoztam Sári László nekem írt üzenetével tizenöt évvel ezelőttről:
„Séra Andrásnak, reménykedve, hogy jó társai lesznek a versek és Kelet költőinek gondolatai – talán egész élete során. Szeretettel Sári László
Budapest, 2008. febr. 22-én”
Köszönöm, így lett. Talán elmondhatom magamról, hogy bár én is nyakig vagyok a GDP, a piacgazdaság, a részvények és az osztalékok világában, lényem egy másik oldala azonban az erdőt, a fát, és a tavat csodálja. Tőzsdezárás után szívesen járom az erdőt, egy parkot, vagy például különleges japán kerteket. A Kelet költőinek gondolatai és tűnődő életmódja pedig kifejezetten kedves. Hogy az olvasónak is valamelyest kedvet csináljak hozzá, egy rövid részt hadd meséljek el a fenti könyvből.
Li Taj-po
Sári László említést tesz a 8. században élt kiváló kínai költőről, Li Taj-po-ról, akinek életében erősen jelen volt a természet szeretete. Sokkal közelebbinek érezte azt magához, mint az emberek világát. Sári László kiemeli, hogy a költők közt sokan keresnek megnyugvást, szépséget és inspirációt a természetben, de Li Taj-po valahogy még ezeknél is sokkal személyesebb és közelebbi viszonyban állt a természettel. Vándorként Kelet-Kínában élt, és meghökkentő dolgok is jellemezték személyiségét és a fordulatokban gazdag életét, itt azonban erre most bővebben nem térnék ki. Akit alaposabban is érdekel az élete, lapozza fel Sári László könyvét. Maradjunk meg most tehát inkább Li Taj-po költészeténél és a természet iránti szereteténél, hiszen könnyen lehet, hogy ez a több mint 1200 évvel ezelőtt élt kínai vándor mégiscsak tud nekünk moderneknek is valami örökérvényűt, és mégis aktuálisat mondani. Hallgassuk, figyeljük:
