Kácsor Zsolt: Cigány Mózes (Anarchista történet) (Kalligram, 2020)
Erre a regényre mondhatnám azt, amit az anekdotában a székely a vásárban megpillantott teknősbékára: „Ilyen állat nincs!”
Kácsor ugyanis Ótestamentumi történet-modulokból (modellekből?) összerakva nagy szabadszájúsággal mesél az emberekről, majd később – a zsidó népet behelyettesítve – a cigányokról a paradicsomtól az özönvízen át a népét a lágerből, a börtönből is kiszabadító Mózesig, de közben mindent elmond a roma és emberi sorsról is, meg a világról is, a tegnapról, a máról és Európáról, no meg az igazságtalan társadalmi struktúráról is, kiemelve persze a cigányság, illetve az elnyomott rétegek rettenetesen megalázott helyzetét évszázadokon át.
(A szöveg mögül igencsak kilátszik egy anarchista író prófétai átkozódása az emberiség sok évezredes sorsa miatt, amely hangvétellel és mondandóval teljesen egyetértek.)
Kácsor Zsolt tulajdonképpen nagy dühhel és felkészültséggel mindenről beszél, ami az emberi lélekben, történelemben volt, van és esetleg lesz is. Posztmodern esszéregénynek nevezzük? Lehet. Romákról, azaz az emberekről szóló tankölteménynek? Lehet. Bibliai parafrázisnak, ahol az Isten a cigányokat kezdetben megszülő Megbocsátó Szépasszony? Talán.
Tanúsíthatom, író emberekben, vagy egyszerűen csak gondolkodó értelmiségiekben az akadémia elnökétől a hortobágyi csordapásztorig (poétáig) sűrűn végigfuthatnak azok a tények, következtetések, gondolatok, amelyek a Cigány Mózesben újra és újra megfogalmazódnak, de az író, ha nem Kácsor, akkor történetekbe, a tudós, szakmunkákba, mások meg tanításba, baráti beszélgetésbe vagy éppen (lásd Ady!) fütyörészésbe gyömöszölik, ami tudatukban forrong.
Nagyon dühösnek, időzített bombának, anarchistának kell lennie annak, aki ilyen lávaszerűen kiokádja az emberiség rettenetes történetét. Merthogy valóban rettenetes. Sokkal rettenetesebb, mint amit Kácsor Zsolt le tudott írni, pedig nemigen finomkodott az ítélkezésben meg a káromkodásban.
Talán nem is regényként kellene olvasni a Cigány Mózest, hanem mint a Bibliát, amelyet akárhol ütjük fel, akárhol kezdjük az olvasását, ugyanazt a szentírási szemléletet, tanulságos szöveget, prófétai dörgedelmet vagy éppen egy nagyon is emberi és tanulságos megnyilvánulást találunk.
