A cím: Soroksári út 164. Nem, nem elírás. A Szemünk előtt vonulnak el, In memoriam Borbély Szilárd előadás helyszíne a Bakelit Multi Art Center, amely egy gyárkomplexum kellős közepére rendezkedett be. HÉV jár erre meg a 23-as busz. Megrökönyödésem első pillanata talán az volt, amikor leszálltam a buszról, a soksávos autóút mellett egyensúlyoztam a szűk járdán és próbáltam megfejteni, melyik gyárkémény lesz majd az, ahol én színházi előadást fogok nézni.
Vizslatom a „házszámokat“, sikeresen találok egy zebrát is két kilóméter után, szinte tudom, hogy az autósok sajnálnak, és azt gondolják: szegény lány nagyon eltévedt. Az első megnyugvást egy fa lombjai közt felsejlő iránymutató táblácska jelenti. Igen, ez a hely létezik!
A gyárépület kapujának fülkéjében egy portás int, talán megkérhetném, hogy csípjen meg vagy mondjon valami bíztatót. Fél órája ő az egyetlen ember, akivel találkozom. Magabiztosan lépkedek befelé. Újabb tábla.
Kezdem azt érezni, hogy egy túrán vagyok valahol a Mátrában vagy a Bükkben és turista jelzéseket tanulmányozok. Újabb jel.
Élő emberi lény sehol, de a távolban már gépek hangjait hallom. Hopp egy ember, hopp egy macska, talán már nem vagyok messze. Ó dehogynem!
Végül megérkezem. A Bakelit előtt már táboroznak páran, megpillantom a plakátot is, de érzem, hogy a megpróbáltatásoknak még nincs vége. A jegy amit kapok az előadásra nem jegy, hanem egy térkép. Nem a székem (a megnyugtatóan puha, befogadó, pihentető székem) száma áll rajta, hanem a Bakelit felülnézeti rajza és számozott jelenetek.
Leülök végül. Harsányi Attila (a rendező) fel s alá járkál majd egyszercsak elindít egy filmet egy miniatűr házimozi rendszeren. A film egy National Geographic-os adás a fogamzásról. Jönnek-mennek a hímivarsejtek, megtudjuk, hogy húsz-huszonötezer génre van szükség egy emberi lény kialakulásához.
Borbély Szilárd Szemünk előtt vonulnak el című drámája, három másik drámával együtt, 2011-ben jelent meg kötetben. Ezen előadás próbái még tavaly elkezdődtek. 2014. február 19-én tragikus hirtelenséggel elhunyt Borbély Szilárd, de az alkotók személyes megrendülésük és megtorpanásuk után mégis folytatták a próbákat s végül színpadra álltották a darabot. Az előadás Harsányi Attila, Déryné-díjas színész vezényletével, egy dramaturggal (Dancsecs Ildikó), egy videós asszisztenssel (Szandtner Dániel), egy koreográfussal (Gulyás Anna) és három színész (Lovas Rozi, Zayzon Zsolt és Fandl Ferenc) munkájával jött létre.
A darab témáját nehéz lenne meghatározni. A szereplők, a darabban testileg soha meg nem jelenő Hercegnek engedelmeskednek. Egyszerre kémek és hívők, a Herceg egyszerre valamiféle felsőbb hatalom és isteni lény. A szereplők számára a Herceg egy ismeretlen de mindig jelenlévő, felettük álló, de teljes egészében soha meg nem érthető jelenség.
Picit megidéződik bennem a Godot-ra várva Vladimir-ja és Estragon-ja, de időm sincs ezen gondolkodni, mert a színészek az első jelenet után egyszercsak elmennek. Átvándorolnak a kávézó-szerű tér másik szegletébe. A közönség szalad utánuk a jegyet helyettestő térképet elemezve. Újabb váltás, újabb helyszín. Hamarosan egy színházi térben találjuk magunkat, színpaddal és nézőtérrel, de innen újra kivezetnek minket, vissza a kávékhoz, majd végül egy hangárba zárnak, ahol megisszuk a kellékeket (tizenkét pohár bort). A káoszt leírni csak kaotikusan lehet. A darab folyamatosan mozog, a jeleneteket nem függöny, hanem a színészek utáni loholás választja el egymástól. Kicsit olyanokká válunk mi is, mint a darab szereplői: zsinóron rángatnak minket, mint a Herceg őket. Izgalmas és hátborzongató egyszerre, hogy ennyire beemelnek minket a darabba, hogy nem egy széken ülve kell értelmeznünk Borbély szövegét, hanem a részeivé kell válnunk: mozognunk, cselekednünk kell.
Csak remélni merem, hogy az ősbemutató után várható még folytatás és hozzám hasonlóan mások is felkerekednek, térképet ragadnak és végigvonulnak ezen a darabon. Harsányiék nem csak emléket állítottak Borbély Szilárdnak vagy a drámának, drámáinak, hanem valami egészen új, merész színházi világot hoztak létre, amiben érdemes turistáskodni.