Szia, jama…
Emlékszem, Buci 2012. januári 11-i posztjára… egyetlen szó volt:
jama.
2012. januárja óta várakozik a telefonunkban a számod,
nem írsz a fotójamatőrös e-mailről sem.
Amióta nem látunk téged, már nem teljesen bízunk az érzékeinkben. (Bár, végül is: mindig ezt akartad.)
Várjuk: hátha kitisztul a kép. (Emlékszel: mint annak a kígyónak a érzékelése, akit szembevillantottunk egy vakuval, hogy kómába essen, és be tudjuk állítani a kompozícióhoz.)
Most már abbahagyhatnád a hülyéskedést… pontosabban… folytathatnád.
Lehet, hogy a tércsapda-barkácsolás közben rájöttél az időgép titkára is, és egyszer csak, az elmúlt jövőben, a Halak csillagkép mellett (egyébként tudtad, hogy a hal – amit a világért sem kóstoltál meg – az örök élet szimbóluma is?) …szóval lehet, hogy egyszer csak, az elmúlt jövőben a Marson találtad magad? – tudod, ahol az az egér lakik, akivel te is dolgoztál… és most ő, Zappa, Duchamp, Magritte és a többiek hallgatják a tragikusművészi szóvicceid, és talán még Wagnernek is füldugó kell, annyira horkolsz…
Netalán addig-meddig korrigáltad a perspektívákat, míg egyszer csak elnyelt egy enyészpont?
Esetleg, hatalmas, festettkockás padlókra épített, soha nem volt díszletek között bujkálsz, és a dinnyefogaskerekek bekapták a bordó, kordbársony inged?
Vagy lehetséges, hogy miközben tükörlabirintusokat építettél, te is eltévedtél egyben (majdnem úgy, mint az egyik, kedvenc irodalmi művedben Alice) és egy sokadik dimenzióban
megtaláltad a gyerekkori játékszamarad is, akiről a neved kaptad?: szamaram-jamaram-jama…
De a kiállításod megnyitóján át kell esnünk néhány kötelező szón is: abszurd, anamorfózis, dada, dimenzióváltás, konceptualitás, metafora, metonímia, posztmodern, parafrázis, pop-art…
Te nem a képet, a valóságot manipuláltad. Soha nem akartad, hogy műveidnek jelentése legyen, gondolatokra nyíló ablakoknak szántad őket. A mesterséges véletlenszerűséggel elhelyezett tárgyak nem szimbolizálnak semmit, pusztán a téri rendszerek egyes pontjait hivatottak kijelölni.
Ehhez végig hűséges maradtál.
A képhez,
az árthoz
és önmagadhoz.
De hagyjuk a pátoszt, sosem voltál odáig érte… úgyhogy, a végére hamisítottam neked egy Luis Caroll-féle, nonszensz verset, hátha örülsz – a Gruffacsórt pl. mindig is szeretted.
Címe:
Nabgázsroröküt amaj (Jama Tükörországban)
Az esdő passza, a gralomán
hasa,
a csertermi lövezés melhetén
zaja,
veredő parmázok, lekdordűn
kacsa,
a hölcső viszopál, s metket
a dada.
A gyúlós kelépek, csarosok
haja,
gyönyös búvások rengőző
vasa,
vigyordor düflének rigarán
hala…
mindez már.. tükrönyik,
most szia,
jama.
(Ulrich Gábor kiállításmegnyitója, amely elhangzott a Hírős Agórában látható tárlaton 2022. október 7-én 17 órakor. A kiállítás október 30-ig látható Kecskeméten. Ha nincs kocsid, a vonatok a nyugati pályaudvarról indulnak.)
