Negyven éve, 1982. augusztus 29-én halt meg Ingrid Bergman háromszoros Oscar-díjas svéd színésznő, aki öt nyelven forgatott olyan rendezőkkel, mint Kertész Mihály, George Cukor, Alfred Hitchcock, Roberto Rossellini, Jean Renoir, Ingmar Bergman, és olyan filmekben szerepelt, mint a Casablanca, a Gázláng vagy az Őszi szonáta.
Ingrid Bergman 1915. augusztus 29-én született Stockholmban. Édesanyját kétévesen vesztette el, tíz évvel később édesapja is meghalt. A színiiskola elvégzése után, húszévesen játszotta el az Intermezzo című svéd filmben a fiatal zongoratanárnőt, aki egy ünnepelt, házasságban élő hegedűművésszel kerül meghitt kapcsolatba. Alakítása felkeltette a legendás amerikai producer, David O. Selznick figyelmét, aki a film három évvel később készült amerikai változatának női főszerepét is a svéd szépségre bízta, Leslie Howard partnereként. A sikert követően Bergman hétéves hollywoodi szerződést kapott, és hamarosan a legnagyobb sztárok közé emelkedett.
Az igazi áttörést 1942-ben a Kertész Mihály (Michael Curtiz) rendezte Casablanca hozta meg számára. Bergmant első alkalommal 1943-ban az Akiért a harang szól című Hemingway-adaptációban jelölték Oscar-díjra, az aranyszobrocskát egy évvel később a George Cukor rendezte Gázláng főszerepéért kapta meg. 1946-ban Alfred Hitchcock rendezésében készítette a Forgószelet, Cary Grant oldalán. A Diadalív árnyékában című filmben prostituáltat alakított, majd Szent Johannát formálta meg, ezért 1948-ban ismét az amerikai filmakadémia legrangosabb kitüntetésére jelölték.
A színésznőt lenyűgözte Roberto Rossellini neorealista remekműve, az 1945-ben készült Róma nyílt város, s 1949-ben levélben azt javasolta, hogy dolgozzanak együtt. A Stromboli című film itáliai forgatása során egymásba szerettek, a rendező feleségét, Anna Magnanit, Ingrid Bergman pedig svéd férjét és lányukat hagyta el az új kapcsolatért. Amikor összeházasodtak, Bergman már várandós volt, a házasságból ikerlányok, majd egy fiú született. Az affér hatalmas vihart kavart az Egyesült Államokban, egy konzervatív szenátor egyenesen úgy fogalmazott, hogy Bergman az ördög befolyása alatt áll. A férjével készült filmek nem arattak sikert, házasságuk is megromlott, s 1957-ben elváltak. 1958-ban ment harmadszor férjhez egy svéd producerhez, akivel 1975-ig élt együtt. 1956-ban Franciaországban Jean Renoir rendezésében forgatta az Elena és a férfiak című vígjátékot, majd diadalmasan visszatért a mindent megbocsátó Amerikába, ahol az Anasztázia című történelmi mese címszerepéért megkapta második Oscar-díját (érdekesség, hogy mindössze 15 évvel volt fiatalabb Helen Hayes-től, akinek az unokáját alakította a vásznon).
A következő évtizedben már megválogatta szerepeit, legemlékezetesebb alakításait a Szereti ön Brahmsot?, Az öreg hölgy látogatása és a Kaktusz virága című vígjáték főszerepében nyújtotta. A brit filmakadémia BAFTA-díját, valamint harmadik Oscar-díját a Sidney Lumet rendezte Gyilkosság az Orient Expresszen című, parádés szereposztású krimiben nyújtott epizódalakításáért kapta 1974-ben. Négy évvel később visszatért szülőhazájába, ahol az Őszi szonátában első és egyetlen alkalommal dolgozott együtt a legendás rendezővel, Ingmar Bergmannal. A pályafutását képletesen lezáró filmben – miként első filmjében is – egy zongoraművészt játszott, alakításáért hetedik alkalommal jelölték Oscar-díjra. Egészsége ezután megromlott, utoljára 1982-ben az Egy asszony, akit Goldának hívtak című televíziós filmsorozatban szerepelt. Golda Meir izraeli miniszterelnök-asszony megformálásért megkapta a Golden Globe-díjat és a televíziós Oscarnak nevezett Emmy-díjat is.
Ingrid Bergman 1982. augusztus 29-én, a hatvanhetedik születésnapján hunyt el rákbetegségben Londonban. Négy gyermeke közül Isabella Rossellini szintén a színészi pályát választotta.
