A lovaglás alapjait tanítja meg a gyerekeknek Székely István Lovasiskola – Lovasleckék kezdőknek és haladóknak című kötete, ami a Móra Kiadónál jelent meg. A kötet a kisebb korosztály számára is érthető módon meséli el, hogyan kell felnyergelni egy lovat, hogyan kell ügetni vagy hogy miként kell ápolni az állatot. A könyvről Sipos Imre színész-rendezővel beszélgettünk, aki több mint 25 éve lovagol, és a Nemzeti Vágta jótékonysági sztárfutamán egymás után kétszer is diadalmaskodott.
– Már gyerekkorában szeretett volna lovagolni, de nem volt rá lehetősége. Mi vonzotta akkor ebben a mozgásformában?
Szerintem ezzel születik az ember. Egyesek úgy is félnek a lovaktól, hogy nem volt semmiféle rossz tapasztalatuk. Engem elbűvöltek. A félelem szikrája sem volt bennem soha. A lovaglás nem sport, hanem életforma Az ember és a ló kapcsolata több ezer éves múltra tekint vissza és a mai napig szerves része a kultúrának.
– Úgy tudom, először a Színművészeti Főiskolán ült lovon, ahol a tanagyag része volt a lovas képzés. Milyen élmény volt?
Ha visszagondolok, legeslegelőször körülbelül tizenöt évesen ültem lóra a Diósgyőri várban, bár nem tartott sokáig. A szőrén ültem meg. Meg akartam fordulni vele, aztán lecsúsztam róla. Komolyabb körülmények közt először valóban a Színművészeti Főiskola alatt próbáltam ki a lovaglást, ahol Oroszlán, azaz Pintér Tamás volt a mozgástanárunk. Az első órán Balaska Zsolt, az öttusázók edzője azt mondta az egyik Európa-bajnok tanítványának: „add már át a lovat neki, hadd érezze meg a húst a lába között!”. Akkor ültem fel először elsőosztályú versenylóra. Utána megtanultuk, hogy kell felnyergelni, pucolni, felkantározni az állatot, aztán jött az ügetés, később a vágtázás, egy idő után pedig a lóval való ugrást is kipróbáltam. Onnantól kezdve egyre inkább az életem részévé vált a lovaglás. Olyannyira, hogy 2007-ben saját lovam is lett.
– A lovaglás nem veszélytelen hobbi. Sosem félt, hogy megsérül és hónapokig nem tud színpadra állni?
Soha. Nálunk az akrobatika-képzés úgy indult, hogy meg kellett tanulni a hátraszaltót. Oroszlán nagyon értett ehhez. Benne van a pakliban, hogy az ember csúnyán ráesik a nyakcsigolyájára, de nem emlékszem, hogy történt volna baleset. Ma már olyan szerződést írnak alá a színészek, ami megszabja, hogy nem űzhetnek semmilyen extrémsportot, és ebbe a síelés és a lovaglás is beletartozik. Természetesen bármikor előfordulhat, hogy megsérül az ember lovaglás közben, de pont ezért kell sokat gyakorolni. Meg kell tanulni esni. Lekopogom, de az elmúlt huszonöt évben nem volt olyan lovasbalesetem, ami miatt nem tudtam színpadra állni. Egyetlen komoly eset volt, amikor össze kellett varrni a fejemet, de másnap ugyanúgy próbáltam.
– Mennyire követi a lovaglással kapcsolatos irodalmat és a szakkönyveket?
Pár éve elvégeztem az Állatorvostudományi Egyetem hippológus szakát, ahol sok szakkönyvet kellett olvasnom. Rengeteget tanultam a ló kultúrában betöltött szerepéről, és figyelemmel követem a szakirodalmat is. Utóbbi azért fontos, mert a kifejezések mögötti tartalom a lovaglással töltött idővel elkezd kiszélesedni. Endrődy Ágoston Adj esélyt a lovadnak! című kötetét akárhányszor olvasom újra, mindig találok benne olyat, amit akkor értek meg igazán. Ha az ember egy év lovasmúlt után elolvassa, úgy érzi, érti a könyvet, aztán ötven évvel később újraolvasva azt veszi észre, hogy megint tanult belőle valamit, pedig a tartalma nem változott. Bizonyos tekintetben a lovaglás olyan, mint az autóvezetés. Mindkettőhöz óriási rutinra van szükség. Annyi a különbség, hogy a kocsinak nincsenek érzelmei, gondolatai. Ezzel szemben a ló olyan, mint az ember: vannak rossz napjai, fájdalmai és megoszlik a figyelme, ezért a lovaglás egy folyamatos tanulás.
– Mit gondolt Székely István – Lovasiskola – Lovasleckék kezdőknek és haladóknak könyvéről, miután elolvasta?
A válaszhoz egy kicsit visszaugranék a múltba. A XX. század derekán indult a nagymúltú katonai lovasiskola, az Örkénytábor. Akik egy ideje lovaglással foglalkoznak, biztosan hallottak már róla. Az Örkénytábor növendékei közül Némethy Bertalannak és a már említett Endrődy Ágostonnak a második világháború után menekülnie kellett Magyarországról. Némethy Amerikába, Endrődy Angliába szökött. Az angol díjugratók ma azért tartanak ott, ahol, mert Endrődy Ágoston az Örkénytábor mintája alapján lefektette a lovaglásoktatás alapjait. Tíz évre rá, hogy Némethy Bertalan letelepedett a tengerentúlon, az amerikai díjugrató válogatott olimpiai bajnok lett. Kidolgozott egy olyan módszert, amit a mai napig tanítanak. Sajnos a magyarok nagy része nem ismeri Némethy Bertalan nevét, ami nagyon szomorú. Az ő neve Amerikában körülbelül olyan, mint Puskás Ferenccé. Endrődy és Némethy, valamint az Örkénytábor egyik utolsó tanítványa volt Szemere Csaba, aki a könyv szerzőjének, Székely Istvánnak a mestere volt. Székely István a könyvben ezt az örökséget, az egyik legkomolyabb lovasképzés hagyományát viszi tovább. Mindezt úgy fogalmazta meg, hogy nyolc-tizenkét éves gyerekek is értik. Tisztán fogalmaz, a gyerekek nyelvén beszél, miközben azokon az alapokon ír, amiken a legkomolyabb szakkönyvek.
„Ez a mű gyerekeknek szól, de szakmai igényessége miatt nyugodtan ajánlom kezdő és már haladó felnőtt lovasoknak is” – írja a Lovasiskola előszavában Zupán Péter. Volt olyan, amit tapasztalt lovasként ön is a könyvből tanult meg?
Sok év tapasztalata után olyan, amit nem tudtam eddig, nem volt, de Székely István fogalmazásában sokkal érthetőbbek ugyanazok a tudnivalók, amiket a szakkönyvek is írnak. Az lepett meg legjobban a könyvben, hogy milyen egyszerűen is el lehet magyarázni azt, ami egyébként rettenetesen bonyolult. Ebből a szempontból hasonlít Endrődy Ágoston könyvéhez. Lehet, hogy egy tapasztalt lovas is találkozik a szövegben olyan kifejezésekkel, amit Székely István megfogalmazásában könnyebben megért. Már csak ezért is érdemes elolvasni.
– „Légy kitartó és szorgalmas” – írja a könyv végén Székely István, és ez a gondolat végig kíséri az egész olvasmányt. Ön is egyetért azzal, hogy a lovaglásban a szorgalom és a kitartás jóval fontosabb, mint a tehetség?
Mindenképpen. Az embert érhetik negatív tapasztalatok lovaglás közben, amikor nem sikerül valami. A lovaglás nem olyan, mint a hegymászás. Amikor reggel felkelünk, mindig az első lépésnél tartunk. Ez egy végtelen folyamat és ehhez kell a kitartás. Ha ez nincs meg, akkor a kisebb negatív élmények is elvehetik a kedvünket a lovaglástól. Ha a kitartás és a szorgalom találkozik, akkor megvan rá az esély, hogy az emberből kitűnő lovas válik. Akiből jó lovas lesz, abból jó ember is válik. Rengeteget lehet tanulni a lovaktól.
– Kiknek ajánlaná Székely István könyvét?
Gyerekeknek mindenképpen. Ha a gyerekeim olyan idősek lennének, hogy most kezdenének el lovagolni, azt mondanám nekik, hogy hat, nyolc éven át évente legalább egyszer olvassák el a könyvet és közben lovagoljanak minél többet. Ez a leghasznosabb, amit ezzel a kötettel tenni lehet. Azoknak is ajánlanám, akár már ré régóta lovagolnak és kíváncsiak, hogy miben áll az Örkénytábor-féle módszer lényege.
