Rabābi: Alim Qasimov & Alireza Ghorbani – Müpa, 2022. június 23.
Az igazi zene számára a határok csak piros tussal a térképre rajzolt, kacskaringós vonalak. Olyan krikszkrakszok, amiknek semmi köze a dolgok valójához. A fenti tétel újabb bizonyítékára már csak néhány napot kell várnunk: csütörtök este az azeri származású Alim Qasimov és a perzsa Alireza Ghorbani közösen tesznek tanúságot a kultúra egyetemessége mellett.
Persze nem kell megijedni, a bizonyítás nem holmi tankönyvekbe illő szentbeszéddel, netán írásvetítővel a falra varázsolt, grafikonokkal teletűzdelt ábragyűjtemény révén történik, hanem hús-vér muzsikusok és élő legendának számító énekesek performanszán. A két sokat látott, nagyszerű előadó közös műsora a Mohamed próféta idejéből eredeztetett szúfizmus tanításaiból merítve, perzsa (Rûmî) és azeri (Fuzûlî) költészet előtt tisztelegve egészen az ókori Kelet világáig repíti hallgatóit – hogy aztán onnan hozza őket vissza a zene szárnyán a mába.
„Ahhoz, hogy zenész lehess, igaz tűznek kell égnie benned”
– vallja az első magyarországi koncertjére készülő Alim Qasimov. Márpedig neki ezt igazán tudnia kell, hiszen – az UNESCO által a világ szellemi kulturális örökségének részévé választott, időtlen időkre visszanyúló imádságokban és altatódalokban gyökerező műfajhoz –, a mughamhoz kora gyermekkora óta vonzódó ifjonc egy leányszöktetés folyományaként anno egészen másfajta életutat képzelt el magának. Ám tizenkilenc éves korában úgy döntött: inkább a sofőri állás (és az ezzel járó biztos megélhetés) vesszen, mint az istenáldotta tehetsége, így aztán végképp a zenének szentelte életét. Pályafutása kezdetén rengeteget énekelt (elképesztően széles repertoárt megkövetelő) esküvőkön, mára pedig nem csupán a világzene iránt érdeklődők jelentős hányada emlegeti együtt példaképével, a saját bevallása szerint szellemét felszabadító Nusrat Fateh Ali Khannal, de Jeff Buckley, vagy éppen Björk is őt vallja legnagyobb kedvencének.
Qasimov partnere ezen az estén az Iránból érkező Alireza Ghorbani lesz. Kettejük művészetében közös pontot találni nem túl emberpróbáló feladvány, hiszen hidegháborús környezetben történt szocializációjuk mellett (Qasimov a szovjet, iráni társa az USA támogatta sah rendszerébe született) összeköti őket az is, hogy a mugham lényegében török és perzsa tradíciók elegyéből formálódott mai változatára. A kisebb formációkban és igazi nagyzenekarokban egyaránt otthonosan mozgó Ghorbani a hetvenes-nyolcvanas évek forrongó Teheránjában nőtt fel, de a hányattatások szerencsére nem tudták eltántorítani attól, hogy a Korán recitálása során megtapasztalt énekesi tehetsége szabja meg élete irányát. A mára a különösen nehéznek tartott tasnif és radif énektechnikák kiemelkedő mestereként számon tartott előadó 2019-ben már aratott elsöprő sikert mifelénk, ám Qasimovval való együttműködése konkrétan transzcendens élményt ígér.
Már csak azért is, mert a két tiszteletre méltó férfiú további közös vonása, hogy – bár mindketten a tradicionális előadásmód nagymestereinek vallhatják magukat – sosem haboznak, ha a hagyományoktól elrugaszkodó, kortárs, ne adj’ isten, más kultúrkörökből származó hatásokkal kell vegyíteniük zenéjüket.
A csütörtöki koncerten a múlt és a jelen találkozásának katartikus voltát olyan ősi hangszerek használata multiplikálja, mint a moshtagh, a tar és a kamancheh, a magyar közönség számára pedig két kiváló honi muzsikus, az édesapja árnyékából rég kinőtt ütőhangszeres, Dés András, valamint régi „játszótársa”, a Dresch Mihály, Balázs Elemér, vagy éppen Archie Shepp zenekarában is megfordult nagybőgős, Szandai Mátyás részvétele könnyíti meg a kapcsolódást.
