Idős asszony monológja a fizioterápia folyosóján
Idegen bolygón jártam az éjjel. Krumplileves volt és spenót. Utána bevezettek a nagy vetítőbe, ahol megnéztünk egy filmet arról a férfiről, aki először járt ezen a bolygón. Zene is volt hozzá, csak zongora. Azt mondta, új életet akart kezdeni, de nem bírta sokáig egyedül.
A vetítés után kaptunk egy csomag kekszet és frissítőt, és volt hetven perc szabadidőnk. Fölöslegesen vittem magammal ernyőt, ennek a bolygónak nem volt légköre.
A legtöbben nem csináltak semmit, csak abba az irányba néztek, ahol a Földet sejtették. Én sétáltam és megérintettem a köveket, és arra gondoltam, valami okának csak kell lennie, hogy mindezt láthatom.
Későre járt, visszaindultunk a Földre. Azt nem mondták, hogy a nagy sebesség miatt negyven évet fiatalodunk. Ott álltam hegyes cicikkel, és újra munkát kellett keresnem.
Aztán eltelt ez a negyven év is, és most újra ide járok interferenciás kezelésre. Remélem, jó emlékeik maradnak rólam. Szerettem a gyümölcsös süteményt.
Podmaniczky Szilárd