Bergman szigete, francia filmdráma, 112 perc, 2021. Ezekben a mozikban vetítik.
Kiss Csaba írása
1960-ban, a „Tükör által homályosan” helyszínelésekor szeretett bele Fårö szigetébe, amely otthona, feleségei és gyerekei lakhelye, visszatérő mitikus forgatási helyszíne és végül nyughelye lett. 2007 óta a templom melletti sírkertben nyugszik feleségével Ingrid Bergmann-nal (nem azonos a világhírű színésznővel) A tengerre néző kőfalak alatt fekvő szerény, szinte jelentéktelen szürke kő ma zarándokhely, miként a sziget partjai, sziklái, ritkás erdei, a Bergman-filmek visszatérő tájai.
Öt filmet és két dokumentumfilmet forgatott Fårö-n, illetve Fårö-ről. A Stockholmtól autóval-komppal kb. 7-8 órányi távolságban lévő, 113 négyzetkilométeres lapos szigeten ötszázan élnek. Birkatenyésztéssel és földműveléssel foglalkoznak, illetve turizmussal, ami a rövid nyári idényben akár többezerre is felduzzasztja Fårö lakosságát. Fehér homokos partjait, csendjét, nyugalmát, tiszta fényeit, a táj rideg szépségét keresik.
Bergman szerelmes volt Fårö-be, nagyon sokat tett, hogy az itt lakók életét megkönnyítse, az elvándorlást lassítsa. A szigetet az 1700-as évektől lakják, egy ideig az itt lévő katonai bázis miatt eléggé nehéz volt megközelíteni. Andrej Tarkovszkijt, mint szovjet állampolgárt Bergman erőteljes támogatása ellenére sem engedték itt forgatni – Fårö az Áldozathozatal helyszíne lett volna. A hidegháború végével a katonák elköltöztek, visszatért a háborítatlan táj – a göcsörtös fák, szőke hangák, sötétszürke vad birkák világa.
Az itt töltött közel ötven év alatt Bergman több házat vett ill. épített a szigeten, egyikben ő maga lakott hét feleségével-élettársával, kilenc gyerekével bonyolult, nehezen átlátható, szenvedélyes viszonyokban. Talán a legismertebb a Dämbai-i ház, amelyben a Jelenetek egy házasságból forgatása zajlott. A tőle nem messze lévő istállót Bergman házimozivá alakította, minden délután megnézett egy filmet. Lena lánya kiszámolta, hogy 9000 órát töltött itt. Az első sor első székébe senkinek nem szabad leülni, ez volt az ő szokott helye. 1975-ben ebben a 15 székes kis moziban tartották a Varázsfuvola című filmje világpremierjét, válogatott vendégekkel. Ez is megérne egyszer egy filmet.
Skrivstugan (az Író háza) a világ tekintetétől elzárt, magányos faépület a tengertől nem messze, szintén a Jelenetek egy házasságból című filmből emlékezhetünk rá. Ängen, egy elvarázsolt apró major az erdő mélyén, Bergman gyerekeinek kedvenc nyári laka volt.
Legjellegzetesebb a saját koncepció szerint épült Hammars-i ház. A kilenc egymásból nyíló szobából álló épület tökéletesen beleillik a környezetbe, deszka-kő-kék bádog borításával. Ez volt Bergman otthona. Bordó Volvója ma is ott áll a bejáratnál. A teljes berendezést, könyveket, lemezeket, bútorokat, személyes tárgyakat, az összefirkált éjjeliszekrényeket úgy őrizték meg, mint életében volt. Egy norvég milliárdos vette meg a teljes hagyatékot, és írók, filmesek, színházi alkotók rendelkezésére bocsátotta – tavasztól télig ők laknak ma Bergman házaiban. A Hammars-i ház is nyitva, az ösztöndíjasok minden különösebb formaság nélkül tartózkodhatnak, dolgozhatnak itt.
De ez már a Bergman szigete című film témája. Tim Roth és Vicky Krieps egy rendező-forgatókönyvíró páros, akik ösztöndíjasként Bergman egyik házában élnek. Szellemidézés a javából, hiszen folyamatosan rájuk köszönnek a filmekben látott tájak, hangulatok és emberi konfliktusok. Az együttélés fájdalmas és megoldhatatlan szövevénye. Bergman világa. Ezt láthatjuk a filmen.
Egy személyes élmény – epilogus helyett
2016 júniusában közel egy hónapot éltem és dolgoztam ösztöndíjasként Ingmar Bergman Ängen-i és Hammars-i házában. Véletlenek sorozata vezetett oda. A Nemzeti Színházban a Szenvedély című előadás próbáira készültünk. A színpadi példány már összeállt a filmnovella és Bergman írásai, levelezése alapján. Ősbemutató Pesten, ugyanis a Szenvedélyt színpadon még nem játszották. Öt kiváló színész: Horváth Lajos Ottó (Andreas), Györgyi Anna (Anna), Tóth Auguszta (Eva), Schnell Ádám (Elis) és Szarvas József (Johan). A tervezővel, Berzsenyi Krisztinával épp a téren és a látvány koncepcióján dolgoztunk. Azt volt a szándékunk, hogy a Szenvedély egy „színpadi film” legyen a Gobbi Hilda stúdió izgalmas terében, ahol visszafogott, fojtott színészi játékkal, közelikkel, áttűnésekkel, nagytotálokkal és komponált képekkel meséljük el a történetet. Egy szigetet képzeltünk el, amelyet három oldalról tenger (a nézőtér), a negyediken meg maga a táj, a sziget belseje határol. Ezt vetítéssel akartuk megoldani, amire Nagy András operatőrt kértem fel. Ő azt javasolta, hogy a vetítés legyen folyamatos, fekete-fehér… és ne mozgókép legyen, hiszen maga az alapmű FILM. Vagyis fekete-fehér fotók egymásba tűnő sorozata, kb. két órán át. Ekkor jött a „hajmeresztő” ötlet: a fotók készüljenek az eredeti helyszínen, Fårön, Bergman szigetén, ahol a Szenvedély című filmet is forgatták. A magyar színházi gyakorlatunkban ez a megoldás igen szokatlan, szinte nincs is rá példa. 40 fotóért elutazni Európa másik felére? De Bergman művészete annyira az igazság, a valódiság, a tiszta megmutatás jegyében fogant, hogy holmi ködös hazai táj-fotókkal nem szívesen kísértük volna a Szenvedélyt. Elkezdtük előkészíteni András utazását – ami márciusban ugyancsak nehéz, hiszen a sziget még téli álmát alussza. Négy napig bolyongott a szinte néptelen tájon, alig találkozott emberrel – és elkészült a Bergman világát megjelenítő fotósorozat.
Számomra ezután jött a véletlen. A csoda. A Bergman Alapítvány honlapját böngészve találtam arra a lehetőségre, hogy meg lehet pályázni Bergman valamelyik házát Fårö szigetén 3 hétnél hosszabb, 3 hónapnál rövidebb időre. Lakást adnak és egy biciklit. Ellenszolgáltatásként egy beszámolót kell tartani a helyi lakosoknak (498-an élnek Fårön), hogy mit dolgozott az ember abban az időben. Így jutottam el a Szenvedéllyel Fårö-ra, Bergman szigetére. Az előadást a Nemzeti Színház 2016 – 2018 között játszotta, a Bergman centenáriumra is meghívták.
