Régi adósság ennek a 20. század politikáját meghatározó könyvnek (Betty Friedan: A nőiesség kultusza) a magyar kiadása, mely nevet adott a problémának, aminek addig nem volt neve, hogy a nők fizetetlen érzelmi és gazdasági munkáján mások gazdagodnak. A történelem keserű fintora, hogy mikor a könyve megjelent, az akkori Magyarországon megvalósult szocializmusban működött mindaz, amiért az USA-ban harcolt (egyenlő munkáért egyenlő bér, reproduktív jogok és államilag finanszírozott gyermekellátás, de nem a védelem a nők elleni erőszak ellen), a mai Magyarországon aktuálisabb, mint valaha.
Pető Andrea, egyetemi tanár, MTA doktora
A láthatatlan munka misztikuma
Betty Friedan A nőiesség kultusza címmel kiváló szociológiai kutatást adott közre 1963-ban az Amerikai Egyesült Államokban – és máshol is – sokáig láthatatlannak számító társadalmi csoportról. A „boldog háziasszony hősnő” a korszakban megszilárdult ideálképe szerint a kertvárosi háztartásbeli feleség kellemes otthonát kifogástalanul rendben tartja, egy fészekalja gyereket nevel, a ruháit és kenyerét saját kezűleg készíti, a konyhában és az ágyban is remekel, miközben ellenállhatatlanul, csinosan és mosolyogva várja haza a munkából a férjét. Friedan találó kifejezéssel „nőiesség-kultusznak”-nak nevezi a nehezen megfogható, a nő életének minden területét, a tanulástól a párválasztáson át a gyereknevelésig befolyásoló jelenséget. A „kultusz” jelentősége ebben a hagyományosan korlátozott életvezetési keretben értelmezhető: ez volt az „amerikai álom”, amit világszerte nők milliói irigyeltek.
Betty Friedan bennfentes hangon beszél a kertvárosi háziasszony-anya mindennapjairól, hiszen három gyereke mellett ő is ebben a miliőben élt éveken át – bár eközben újságíróként női magazinoknak írt, így nem nélkülözte teljesen a szellemi kihívást jelentő munkát. A szerző pszichológiából szerzett diplomát a (nőknek fenntartott) Smith Főiskolán, majd a kutatását abbahagyta és újságíróként baloldali lapoknak dolgozott. A tizenöt éves egyetemi évfolyamtalálkozója alkalmával 1957-ben Friedan körkérdéssel fordult az öregdiákokhoz: arra volt kíváncsi, ki mennyire teljesedett ki az egyetem után? Mennyire tudták az életben hasznosítani a képzésen megszerzett tudásukat? A felmérés tanulságait újságcikkekben írta meg, a válaszadók benyomásaiból kibontakozó, általánosnak tekinthető hiányérzetet „nevenincs problémának” nevezte. A reakciókból kitűnik: sok háziasszony érezte megszólítva magát, a kertvárosi családanyák jó részét – akik gyakran egyetemet végeztek, vagy éppen a családalapításért hagyták ott a felsőoktatást – valójában nem elégítette ki a gyereknevelés és a háztartásvezetés. Friedan a kutatást kiterjesztve interjúkat készített az érintettekkel, majd nagyobb lélegzetű tanulmányban foglalta össze az eredményeket, azonban ezt egyetlen női magazin sem akarta közölni. Az amerikai nyilvánosságban a középosztálybeli nők életét a legapróbb részletekig meghatározó családanya és háztartásbeli feleség kultusza nem fért össze a karrierlehetőségektől és az önkifejezéstől eleső nő elkeseredettségével. A mélyen gyökerező társadalmi elvárás szerint a nőket nem is kell tanulásra, karrierre, egyéni önmegvalósításra ösztönözni, a társadalom ehelyett kislánykoruktól a családanya szerepre készíti fel őket. Sőt, a „nőies” vagy „igazi” nőnek nem is lehetnek hasonló ambíciói, vagy akár politikai nézetei, a boldogságot a tradicionális női szerepben kell megtalálnia, és ha ez nem sikerül, az komoly személyes kudarcnak számít. Ez a boldogság azonban illúziónak bizonyult: a Friedan kutatása során meginterjúvolt változatos életkorú nők saját bevallásuk szerint nem találtak kielégítő szellemi és emberi kihívásokat a kényelmes, de erősen korlátozott életmódjukban.
Az eredmények nyomán végül 1963-ban A nőiesség kultusza címmel megjelenő kötet több szempontból vizsgálja a „nevenincs probléma”, vagyis a meghiúsuló női kiteljesedés kérdéskörét. Összeveti a médiában, elsősorban a tömegkultúrában közvetített női kép összefüggését a korabeli társadalmi elvárásokkal, áttekinti a női identitásválság okait, a „boldog háziasszony hősnő” jelenséget, és a szexualitás szerepét a nőiesség-kultuszban. Számba veszi a gyerekneveléshez kapcsolódó, konvenciókká szilárdult elvárások káros hátasait, az anya–gyerek kötődésben jelentkező kóros jelenségeket. Mélyrehatóan elemzi a női oktatás szerepét, (a középosztálybeli, fehér) amerikai nők tanulási lehetőségeit és a fejlődést akadályozó tényezőket. Különösen érdekes a szexualizált női ideálkép értékesítési potenciáljának vizsgálata: mi mindent el lehet adni a nőnek, aki csak a házimunkával tudja igazolni önnön fontosságát? Az ötvenes-hatvanas években az otthoni környezetbe kényszerített amerikai nők csak a női magazinokból és televízióból tájékozódtak a külvilágról, limitált valóságot érzékeltek, így nagyon nehezen találták meg saját egyéni identitásukat.
A kötet sajátos kulturális kontextusa a korszakkal foglalkozó népszerű filmes és irodalmi ábrázolások tükrében a magyar olvasó számára is ismerős lehet. Az „amerikai álom” színlelt boldogságot szimbolizáló környezete és tárgykultúrája a globalizált kultúrafogyasztásnak köszönhetően világszerte otthonosan hat. A kötet nyelvileg tiszta, a kifejtett érvelés követhető, a témában esetleg járatlan érdeklődő számára is élvezetes olvasmány, a társadalmi-kulturális összefüggésrendszerbe ágyazott kutatást sikerrel ötvözi a személyes hangvétellel. A nőiesség kultusza az Egyesült Államokban már megjelenésekor zajos sikert aratott, számos nyelvre lefordították, a női társadalmi szerepet érintő termékeny vitákat ösztönzött. Sokak szerint tevékenyen hozzájárult a feminizmus második hullámának kibontakozásához. Betty Friedan a könyv megjelenése előtt is részt vett a női érdekvédelmi mozgalmakban, 1966-ban társalapítója, később vezetője volt a National Organization for Women (NOW) feminista szervezetnek, amely ma is a nők társadalmi egyenlőségéért küzd – hangsúlyosan nem a férfiakkal szemben, hanem velük együtt.
A nőiesség kultusza a feminista elméleti irodalom alapművei közé tartozik, így a magyar fordítás évtizedes hiányt hivatott pótolni. A téma az első kiadás óta eltelt több mint öt évtizedben sem vesztett aktualitásából, a női társadalmi szerep változatos problémáit ma is érvényes szempontból vizsgálja. Természetes, hogy a megjelenés után ennyi idővel, más megvilágításba kerül a kötet jelentősége, üzenete és részleteiben kifejtett érvelése. A feminista kritikai diskurzusban nehezményezik, hogy Friedan heteronormatív megközelítésből ír – egyes vélemények szerint egyenesen ellenségesen viszonyul a homoszexuálisokhoz. Mai szemmel problémásnak tűnhet az anyai gondoskodás és a férfiak homoszexualitásának feltételezett összefüggése, emellett meglepő, hogy a szerző a nőkről szóló kötet egészében tökéletesen figyelmen kívül hagyja a leszbikus közösséget. (Bár erre magyarázatot adhat, hogy a leszbikus nőknél kevésbé jellemzőek a bemutatott sajátos élethelyzet, a háziasszonyi lét problémái.) A feminista kritika kiemeli, hogy A nőiesség kultuszában Friedan egyetlen privilegizált társadalmi csoportot vizsgált, a fehér, középosztálybeli, tanult nők körét, nőjogi tevékenységében viszont határozottan kiállt a munkásnők helyzetének javítása mellett. A fekete nők kétszeresen hátrányos megkülönböztetésben részesülő csoportja szintén teljesen hiányzik a kötetből – bár Friedan munkássága közvetlenül hozzájárult ahhoz, hogy az Egyesült Államokban a feminizmus második hulláma a fekete nők érdekérvényesítő törekvéseit is előmozdította. Ezek a helytelenített tényezők a könyv lényegi üzenetét azonban nem másítják meg – különös módon éppen a hiányosságai teszik még hitelesebbé.
Fordítói szempontból érdekesség, hogy a kötet szóhasználata mennyire univerzális, a szöveg ma is élvezhető nyelven íródott. Az eltérő társadalmi és kulturális hagyományokból eredően bizonyos jelenségeknek nincs bejáratott magyar megfelelője, ez például a „home economics” kifejezésnél érzékelhető, amely egyszerre jelent háztartástant és az otthon működésének közgazdaságtanával foglalkozó tudományos szakterületet. Magyar nyelven a háztartástan szó a kilencvenes években bevezetett általános iskolai tantárgyat idézi, amelynek keretében a szerényen felszerelt iskolai konyhán rakott krumplit főztünk otthonról hozott fűszerekkel – vagy azok nélkül.
Ez a kifejezés átvezet A nőiesség kultuszában felmerülő egyik kulcsfontosságú témához: a láthatatlan munka és a fizetetlen gondoskodási feladatok megszokott keretbe foglalják a családban élő nők mindennapjait. A kötetben szereplő nők esetében ez a munka maga a munka, „a háziasszonyi lét, amely kitölti a rendelkezésre álló időt.” Érvényes mai szempontja lehet a könyv olvasásának, hogy a társadalmi szintű női elnyomás máig fennálló, szinte észrevétlen eszköze a nőkre háruló otthoni feladatok összessége. A láthatatlan vagy érzelmi munka, a háztartásvezetés mellett a gyerekek és a családban élő idősek gondoskodásához köthető ezernyi tennivaló, amit az adott kontextusban az amerikai háziasszony nem érzett kielégítőnek, ma a világon nők millióinak jelent extra fáradtságot – akár fizetett munkájukon felül. A kortárs feminista diskurzus egyik alapvető törekvése a láthatatlan munka társadalmi és anyagi elismerése. A nőisesség kultusza egyik lehetséges mai olvasata e munka jelentőségének felismerésére és a következő nemzedékek számára élhetőbb minták kialakítása.
„Ki tudja, mire képes a szeretet, amikor a férfiak és a nők nem csak a gyerekeken, az otthonon és a kerten osztoznak, nem csak a biológiai szerepük kiteljesedésében, hanem az emberi jövőt formáló munka felelősségében és szenvedélyében is, és ez egész emberi tudásban arról, hogy kik ők? A nők még alig kezdték el megtalálni önmagukat. Eljött az idő, amikor a nőiesség kultuszának hangja már nem nyomja el a nők belső hangját, mely a kiteljesedés felé hajtja őket.”
Szirmai Panni
