+ Irodalom

Kosztolányi Dezső: Téli alkony

kosztolányi dezső

Kosztolányi Dezső Téli alkony című versével kezdi meg szerkesztőnk az igazi telet, ezzel ajánlja az első hóesés élményét.

Idén ma láttam először hóesést. Meglepett. Mert még nem voltam túl az őszön, sőt, a nyári emlékek is elevenen élnek. És egyszer csak csupa hó minden. Fúj a szél és hideg van. Mint minden évben hónapokon át. Vagyis nem sokat jelentenének ezek a szavak, ha nem úgy éljük meg őket, mint Kosztolányi „az ónszín égből, a halk éjszakában”-t. Az érzelmek rugalmas kötelein függünk, egyszer lent, egyszer fenn, de a középen mindig áthaladunk. Hallgassuk meg nagymesterünket, hogyan mesél erről (a szerk.):

Kosztolányi Dezső: Téli alkony

Aranylanak a halvány ablakok…
Küzd a sugár a hamvazó sötéttel,
fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel,
a hósík messze selymesen ragyog.

Beszélget a kályhánál a család,
a téli alkony nesztelen leszállott.
Mint áldozásra készülő leányok,
csipkés ruhába állanak a fák.

A hazatérő félve, csöndesen lép,
retteg zavarni az út szűzi csendjét,
az ébredő nesz álmos, elhaló.

S az ónszín égből, a halk éjszakában
táncolva, zengve és zenélve lágyan,
fehér rózsákként hull alá a hó.

1907

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top