A színház mentálhigiénés felület alkotók és nézők számára is
A halmozottan sérült és az ép mozgású előadók közösségét jelentő ArtMan Egyesület legfrissebb alkotásait bemutató ArtMan vol.9 esten három különálló, ám időrendiségében mégis összefüggő darabot láthatnak a nézők a Trafóban november 30-án. Bóta Ildikó alapító taggal, az egyesület korábbi elnökével, a Pure című darab ötletadójával, rendezőjével, koreográfusával és Kopeczny Kata vezetőségi taggal, táncművésszel, programvezetővel beszélgettünk.
Hogyan nevezzelek?
Sokféle elnevezés használatos azokra a táncosokra, akiknek a teste a többség számára valamilyen hiányállapotot tükröz: sérült, rendellenes testű, fogyatékos, másképp működő, a megszokottól eltérő. Vajon melyik fogalmat érzi magához legközelebb az ArtMan? Beszélgetőtársaim szerint a fogalomhasználatot illetően nem csak művészeti, de terápiás szempontból sincs konszenzus ezt illetően, néhány évente változnak az elnevezések. Az pedig egyénenként változó, hogy ki mit tekint magára nézve önazonosnak. Az elnevezés nagyban függ az éppen aktuális kontextustól is.
Az ArtMan az autonóm felnőtt élet lehetőségének a terepe
A Pure című előadás igyekszik megjeleníteni azt az elszeparáltságot, amelyet a fogyatékosság jelent. Többek között ennek következtében alakulhat ki az a helyzet, hogy az érintettek számára különösen nehéz az aktív, felnőtt élet kialakítása. A gyermekkor kitolódik, jellemző a túlvédés, az infantilizálás, a leválás, a függetlenedés pedig csak embert próbáló erőfeszítések árán sikerülhet. A mozgásállapot hamarabb elkezd romlani, ezzel a veszteséggel gyakran foglalkozik a Tánceánia Együttes, amely immár 22 éves múltra tekint vissza.
A társulat az önrendelkező felnőtt élet lehetőségét kínálja fel tagjai számára, ami egy adott életszakaszban túlélést is jelenthet. Itt saját jogon lehet dolgozni, megvan a lehetőség, hogy a résztvevők a saját lehetőségeikkel megalkossák az aktuális énüket a táncban. A Tánceánia az emberi személyiségfejlődés különböző szintjein tudja segíteni az embereket. Az ehhez szükséges alap a biztonságos közeg megteremtése, amelyet az egész csoport, és különösen a csoportvezetők biztosítanak a tagok számára. Ez adja a megfelelő terepet az alkotói kiteljesedésnek.
ARTMENŐK
Azt ArtMan utánpótlását jelentő ArtMenők, a fiatal tagok is bemutatkoznak az est során. Az eredeti elképzelések szerint tanoda jelleggel működő, rendkívül lelkes csapat a járvány ideje alatt megküzdött az online tér kihívásaival. Jelenléttel indultak, de szinte rögtön bekövetkezett a karantén időszaka, amikor már csak online formában tudtak közösen dolgozni. Ez azért is okozott számukra különös nehézséget, mert van közöttük olyan tag is, akit az érintettsége a számítógép akadálytalan használatában is akadályoz.
Beszélgetőtársaim szerint minél több érzékelési csatornájuk érintett a táncosoknak, annál nagyobb jelentősége van a valós térben való jelenlétnek. Ennek ellenére fantasztikus munkát végeztek, még egy szemlére benevezett filmet is készítettek az online működésről, Vizek tánca címmel Jobbágy Bernadett rendezésében.
A mostani előadásra úgy készültek fel, hogy szeptemberben kezdték újra a munkát, így csak nemrég válthattak át a jelenléti formára. A Pilinszky centenáriumi évhez kapcsolódva a költő egyik versét választották ki közösen, ez keretezi rövid performanszukat, amely nem konvencionális előadás lesz. A versről való közös döntéshozatal lehetősége is egyedi és új élményt jelentett számukra. Az ArtMenők a Tánceánia hagyományait felhasználják, és azokat friss, fiatalos szemléletmóddal tudják kiegészíteni. Alapvetően alkotói, előadói fókuszú a társaság, improvizációs munkára alapoznak. Kopeczny Kata programvezető bízik abban, hogy a jelenléti munka lehetőséget ad a tanodai jelleghez való visszatéréshez. A Trafós esten az útjára indított csoportok azon tagjai is találkozhatnak egymással, akiknek erre még nem volt lehetőségük.
PURE
A cím egyfajta színpadon túli pőreségre utal. Az előadás ugyanis arról szeretne szólni, hogy egy átlagosnak tűnő és egy megszokottól látványosan eltérő test hogyan is néz ki, hogyan is működik a maga valójában. A normatív és a torznak vélt formákat úgy teszi egymás mellé Bóta Ildikó, hogy a különbözőségek élesen megjelenjenek. A különbségekkel való inspiráló szembesülés a Tánceánia Együttes egyik alap élménye, gyakran ebből születnek az alkotások.
Az Artman előadásait figyelemmel követő nézők sokszor azt gondolják, hogy az egyesület táncosai egy adott szerepet jelenítenek meg a színpadon. Nem erről van szó, hiszen az előadás végeztével a táncosok ugyanúgy nehezen mozognak, ugyanúgy nehezen beszélnek, mint a színpadi jelenlétük során. Nem vetkőzik le az előadás végeztével azt a testet, amelyre rátekintést engednek a nézőknek, de a megmutatkozás révén a sokszor szűkös társadalmi szerepek többletjelentés kaphatnak, felülírhatóvá válhatnak.
Az előadás alapját három szülővel készített interjú adta, melyeket hangfelvételeken rögzített Bóta Ildikó, ezzel a szülői perspektívát fókuszba helyezve, ami eddig az Artman művészi munkájában közvetlenül nem jelent meg. A PURE kiemeli a sérült tagok szüleinek gondolatait, meglátásait a gyermekeikről, a Tánceánia Együttesről. Fontos itt látni a szülők alkotást lehetővé tevő szerepét: hiszen rajtuk múlik, hogy a sérült táncosok egyáltalán részt tudnak-e venni a próbákon, így elkerülhetetlen, hogy a szülők is bevonódjanak. Az összesen nyolc óra hosszú szülőkkel folytatott interjúzásból készült az a hangtér, ami az előadást körbe öleli. Az összevágott szülői monológok adták a hangtér vázát, keretezték a munkát, amelyet az alkotók saját reflexiói is formáltak – ami a színpadon történik, az a sűrített hanganyagra és az alkotók saját érzéseire is rezonál.
A munkát továbbá jelentősen befolyásolta a gyász, amelyet a társulat három tagjának, Potoczky Gábornak, Eszes Dávidnak és Sellyei Péternek az elvesztése okozott. Hiányuk alapjaiban rengette meg a Tánceániát, komoly megpróbáltatásokkal és dilemmákkal járt a koronavírus-járvány miatti bizonytalanságok mellett. A készülés során a mély pontokból Bóta Ildikót a két szereplővel, Tóth Károllyal és Környei Kristóffal való közös munka megőrzésének értéke lendítette tovább. Így készülhetett el végül az előadás, ami a nagyközönség elé tárja, hogy a fogyatékosság miben jelenthet fájdalmat az érintett szülők számára és egyben egy fontos állomás az alkotók számára a gyász feldolgozásához vezető úton, a Tánceánia szempontjából pedig egy korszak lezárását is jelenti.
VETÜLET
Gál Eszter darabja A Vetület a Tánceánia jelenéről szól, az elmúlt időszak történetein keresztül, így a tavalyi előadáshoz képest nagyon más lesz. Az előadás egy újabb állomása az együttes alkotói munkájának, amelyet a halmozottan sérült és az ép mozgású előadók közösen teremtett jelen pillanata formál. Az ArtMan alkotóközösségében az egymásra reflektálás különösen fontos tényező, hiszen az ember kapcsolatokban létezik, amelyek meghatározzák, hogy a fejlődésünkben hová tudunk eljutni. A gyermekkorból a felnőttkorba való átmenethez az összes reflektív kapcsolatunk nagyon szükséges, tanulni, fejlődni csak ebből lehet.
Az ArtManos lét fontos momentuma, hogy az alapvető családi kötelékeken és a rehabilitációs ellátás nyújtotta kapcsolódásokon túli kötődéseket biztosítson, hiszen a tagoknak nagyon nehéz hozzájutniuk minden más, nélkülözhetetlen kapcsolathoz. Egy nagyon fontos reflektív kapocs alakítható ki a nézőkkel is, ami az első időkben nagyon megrendítő tudott lenni mindkét fél számára, talán azért is, mert ezeken az előadásokon kívül nem volt más találkozási lehetőségük, a fentebb már említett szeparáltság miatt.
