Helen Fielding: Bridget Jones 3. Bolondulásig, Európa Kiadó, 2014., fordította Sóvágó Katalin, 444. oldal, 4590 Ft
Miután befejeztem Helen Fielding Bridget Jones sorozatának harmadik részét, megnyugodtam, nem vagyok ufó, az elfogyasztott 3257 kalória, 2 egység alkohol (két pohár esti vörösbor), az utolsó zsákolás óta eltelt három hét, a facen elvesztegetett 89 perc, és a pasim üzeneteinek öt percenkénti elolvasása ellenére sem.
A Bolondulásig c. regényben Bridget 51 éves (bár annyit hazudozott a koráról, hogy ebben nem lehetünk biztosak, és a borítón szereplő nő maximum huszonnyolcnak tűnik, talán ez Bridget önképe), két gyermeke van, a hét éves Billy és az öt éves Mabel. Jones világa tökéletes, kerek és rózsaszín is lehetne, zöldövezeti ház, egy fiú és egy kislány, szerető férj. Azonban Fielding, hogy ne a házastársi civódásokról, és a kapcsolat ellaposodásáról kelljen írnia, megöli a hülyeségig zseniális Mark Darcyt, így Dzsonszi özvegy. Mark természetesen időben gondoskodott szeretteiről, ezért a család jólétben él, szép külvárosi házban, amit Bridget a bejárónő segítségével sem tud rendben tartani, nem kell dolgoznia, hobbijának, az írásnak élhet, ennek ellenére a gyerekeket túlnyomó részt a szinte bennlakó bébicsősz neveli.
A könyvben szerepelnek a korábbi részekből jól ismert karakterek, Talitha, Tom, Jude, Bridget anyja, Daniel. Mindenki hozza a régi formáját, kivéve Danielt, aki az öregedést alkohollal próbálja megállítani, Jones gyermekeinek keresztapja, de problémái ellenére Bridget fő támasza és bébiszittere. A megjelenő új karakterek kidolgozása felszínes, gyakorlatilag sztereotípiák. Rebecca, a szomszédasszony a megértő, bohém hippi, aki férjét harmadik gyermekének tekinti, és így kezeli Dzsonszit is. Roxster, az új szerető, pökhendi, infantilis szépfiú. George, a filmproducer, pénzhajhász, elfoglalt üzletember, akit a profiton kívül semmi sem érdekel, majd megcsömörlik, és a slow élményt egy asanában találja meg. Mr. Wallaker, az ismét megtalált igazi, egy Mark Darcy klón, a tökéletes hős.
Az új szereplők közül valódi egyéniségek a gyerekek, akik elviselik anyjuk minden csetlés-botlását, bölcsebbek a kötetben szereplő összes felnőttnél, igyekeznek helyre tenni a dolgokat, és feltétlenül szeretnek, minden helyzetben. A másik kiemelkedő karakter Chloe, a bébicsősz. A történet kétharmadáig idegesítően tökéletes álomnő, Bridget ellentéte, aki féltékeny is rá emiatt. Aztán egy szerelmi csalódás után Chloe leveszi magáról az álarcot, és kimondja, én azt hittem, hogy csak akkor fogsz szeretni, ha tökéletes vagyok. Jones rácáfol:
Nem, én FÉLTEM tőled, mert tökéletes voltál, és ettől tökéletlennek éreztem magam.
Aztán gyorsan elfeledkezik erről az örök érvényű igazságról, és húsz oldallal arrébb ismét arról panaszkodik, hogy mindenkinek tökéletes az élete, kivéve őt.
A regény másik fő kérdése a tökéletesség mellett, a párok közti korkülönbség. Bridget szeretője, Roxster, csupán harminc éves. Fielding 2013-ban írta a könyvet. Az utóbbi öt évben már Magyarországon sem okoz különösebb felháborodást, ha egy nőnek jóval fiatalabb barátja van, a sztárvilágban pedig egyenesen kötelező. Nem hinném, hogy ez a meglehetősen toleráns Angliában ekkora traumát jelentene, ahogyan az írónő bemutatja, főleg a pár férfi tagjának.
Az internetes társkeresés problémáit mindenki ismeri, és a közösségi oldalaktól való függésről sem tud újat mondani Fielding, sem szokatlan módon felvázolni.
A szerző szerint Bridget ötven felett csupán a testét tartja karban, az agyát nem. A tőle megszokott, vicces kétbalkezessége mellé még beszerez egy hendikepet, az infantilisséget. Jones szeretőjével oldalakon keresztül a hányásról és fingásról értekezik, látszólag nagy élvezettel, jókat mulatva rajta. Nos, én ezt inkább undorítónak tartom, mint sem mulatságosnak. Bridget képtelen a gyerekeket reggelente összekészíteni az iskolába, és a forgatókönyvéről tartott megbeszéléseken sms-ezik vagy twitterezik.
Fieldingnek a Bolondulásiggal sikerült teljesen lerombolni Bridget nimbuszát, nem csupán Markot végezte ki a balesetben. Talán így szeretné elkerülni, hogy felkérjék a negyedik rész megírására. Hálásak lehetünk érte.
