Károlyi Juli szabadverse a Toll a füledbe! pályázatunkra érkezett.
Ezt kell kiírni? Jó, akkor kiírjuk,
az ablakba. Kár felháborodni, hőbörögni. Ez van.
Persze már megint azok morognak, akiknek eddig volt itt a jó világ.
(A szomszédom is. Nemrég vett új kocsit, ne firtassuk, miből. Most meg persze retteg.)
Jól indult pedig. Csak nem ezt akartuk. Mármint a vége mindenkit meglepett.
A felkészítő körben elmondták érthetően, mit jelent az MHDME ,
hogy működik a „néphatvány-hatás” és hogy lesz majd a döntő pillanatban
„pánszuggesztív inkantáció”: erősen hinni kell és úgy a puszta
kollektív észerővel képesek leszünk sárkányt idézni. Ez bejött.
A Hadvezértanács. Úgy volt, hogy az parancsol a sárkánynak is majd.
És akkor végre minden fegyverkezési versenyt megnyerünk,
tényező leszünk megint a régióban és diktálhatunk.
Ez még, különben, könnyen meglehet. A Hadvezértanács most egyelőre megszűnt,
a kormány is. De pont a hadsereg, a rendőrség és a gárda bővül. Mozgósítanak.
Talán a sárkány mégis jót akar. Ha engedelmesen követjük,
visszaszerzi nemcsak azt, amit elvettek tőlünk jogszerűtlenül,
de többet is. A nagyhatalmi státusz sem kizárt.
Erről szól a nyersanyag-begyűjtés.
Arany, konkrétan. De hát ez érthető.
Holnap ünnepély lesz az összes iskolában.
Minden diák az új Rend tagja lesz és kapnak egy szép sárkányos kitűzőt,
amit viselni kell mostantól otthon is.
Az meg csak szóbeszéd, hogy szűzlányokat kell… Hát, ahogy szokás.
Havonta egy, évente egy tucat… ha tényleg. Nem sok, ha úgy veszem.
(A szomszéd mondta. Két nagylánya van. Pech.)
Aztán meg állítólag pár hangoskodó egyszer csak eltűnt.
Nem mentek haza. Ezt mondják. De én ezt nem hiszem.
Na, kész a transzparens. Most úgyis ősz van, nem sok fényt vesz el.
Tavaszra meg majd… az még messze van.
„OCARD TAVIV”?
Hehe.
*Mytho-historico-draconicus Monstroevocatio
