Jassó Judit írása a Toll füledbe! pályázatunkra érkezett Nemzeti agycirkusz kategóriában.
Miklós volt az egyik éloroszos az osztályban – a másik én -, nem mellesleg a szerelmem. Életem szerelme. Amikor Babi néni, az orosztanárnő azt mondta, olyanok vagyunk, mint a Pavlov kutyája, ugrunk a csengőszóra, akkor mindenkire gondolt, csak Miklósra nem. Amikor jelentett, nyikto nye átszutsztvujet, a blúzomon kipattant a felső gomb.
Mi nem akartunk rendszerváltást. Mert véget érta hétfői adásszünet, ami nekünk olyan volt, akár egy meghosszabbított hétvége. Gyönyörű esti csöndek a konyhában – hol nálunk, hol meg náluk jöttünk össze -, lapoztuk a középbarna orosz-magyar kisszótárt, izgatottan bogarásztuk a jelentést, tűztük tollhegyre a fordítást. Már születésünkkor volt rajtunk egy orosz nyelv feliratú gomb, amit ötödik osztályban megnyomtak és ment minden, mint a karikacsapás. Öröm volt úttörőnek lenni, bár ma már kevésre emlékszem belőle. Például arra, hogy a piros nyakkendőmet a soltvadkerti táborban mindenkivel aláírattam. Egy darabig együtt őriztem a kilencvenes tiszakécskei nyaralás alkalmával megismert német fiú perwollillatú farmerjének darabjával.
Nyolcvankilenc szeptemberében középiskolások lettünk. Véget értek a paradicsomi évek.
Miklós nem akarta velem tölteni a nyarat. Fölvették az egyik jó hírű kéttannyelvű gimnáziumba. Az oroszt magántanárral vitte tovább. Szakított velem, úgy tűnt, örökre. A nyelv miatt, magyarázta. Mit is fogsz tanulni, kérdezte. Németet és latint. Vigasztalhatatlan voltam.
Boglárlellére utazott. Akkoriban még létezett ilyen nevű település. Rengeteg fordítanivalót kapott a magántanártól, aki a lelkére kötötte, ha nehézsége akad a felsőfokú felé vezető úton, csak szóljon neki, a világért se hagyja abba a tanulást, mert irtó tehetséges. Miklós még a strandon is szótárazott. Boldog volt, egész álló nap azzal foglalkozott, amit szeretett. Mikor befejezte, a könyveit beadta a büfébe, s úszni ment.
Ekkor találkozott először Vologyával. A ruszkij malcsik leült mellé a padra, együtt száradtak. Hozott cigarettát, vodkát, amit végül este ittak meg. Miklós úgy berúgott, hogy fél éjszaka Boglárlelle utcáin bolyongott, hányt és énekelt felváltva. Te bunkócska, te drága, kukorékolta.
Pár nap után Vologya egy VHS-kazettát adott neki. Fontos, mondta, hogy te és én országod együtt marad. Másold le kazetta. Sok. Add oda mindenki. Lássa nagy szovjet unió. Tovább fog él. Egy darab küld el miniszternek. Támogassa szovjet unió. Pázsálujszta. Dárágij Nyikolaj.
Egy törölközőbe csavarva hazahozta a szalagot. Nem merte megmutatni senkinek. Egyszer felugrottam hozzá. Élménybeszámolóra. Azt mondta, megfürdik és mindent elmesél. A szekrényből kirántotta a kazettát. Mikor hallottam, csobog a víz, fogtam és betettem a lejátszóba. Házi pornó volt rajta. Életemben akkor láttam ilyet először. Szétröhögtem rajta az agyam.
Azóta is együtt vagyunk Miklóssal. Szegény sosem jött rá, miért volt a felvétel címe valami „Vadvízi tegezés”. Pedig komolyan azt hitte, jól fog jönni egy komolyabb ösztöndíj-pályázaton.
