Alessando Baricco: Emmaus, Fordító: Gács Éva, Libri Könyvkiadó Kft., 2014, 172 oldal, keménytábla, védőborító, Borító: KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ, ISBN: 9789633102725, 2990 Ft. Nálunk csak 2691 Ft.
A torinói születésű Alessandro Baricco (1958-) úgy támad, hogy nem támad. Emmaus című frissen megjelent regénye – a téma súlyossága ellenre – nem az indulatokról, nem a nekifeszülésről szól, nem kritizál, és nem akar utat mutatni. Az el nem csattant pofon elől nem lehet elhajolni, és jobban-hosszabban sajog.
Az eredetileg zenekritikusként tevékenykedő szerzőről azt szokták mondani, hogy –nem túl nagy terjedelmű – regényei úgy vannak megkomponálva, mint a könnyednek tűnő, de súlyos tartalmakat hordozó zeneművek, s bár nem kívánnék vitába szállni a kézenfekvő analógiával, mégis azt gondolom, hogy sokkal egyszerűbb a képlet: Alessandro Baricco rettenetesen okos! Tisztában van azzal, hogy a frontális támadás az egyház – és a hagyományokba merevedett emberek ellen – nem célravezető. Hozhatna zajos – ellentámadás szülte – sikert, viszont éppen az így kikényszerített reklám miatt elvenné az olvasótól az empatikus olvasás lehetőségét.
Baricco más stratégiát válasz: ponyvaszerűen egyszerű történetmesélésével becsalogatja az olvasót, aki észrevétlenül lesz a szereplők együttérző társa, és közben – látszólag Bariccotól függetlenül – maga alkot képet a személyekről és eseményekről. A regény 70. oldalán a címadó bibliai történetről (Lk.24,13-35) mesél az elbeszélő-főhős, s közben – szinte véletlenül – kikotyogja Baricco írói módszerének titkát:
Tetszik az elbeszélés egyenes vonalvezetése – mennyire egyszerű is ez a történet. És az is, hogy minden reális, mindenféle cicoma nélküli benne. Gesztusaik a legelemibb, szükségszerű gesztusok[…] Szeretjük az egyenes vonalvezetést, de ez nem lenne elég ahhoz, hogy a történet ennyire megszerettesse magát. Mi mégis annyira szeretjük, aminek azonban más oka van, mégpedig az, hogy az egész történetben valamennyi szereplőre az a jellemző, hogy van valami, amit nem tud. Az elején úgy látszik, mintha maga Jézus sem tudna semmit magáról, arról, hogy meghalt. És a másik kettő sem tud róla semmit, mint ahogy a feltámadásról sem tudnak. Végül felteszik maguknak a kérdést: hogyan fordulhatott elő ez velünk?
Mi jól ismerjük ezt a kérdést.
A történet valóban egyszerű: a hetvenes évek Olaszországában négy katholikus vallásban nevelkedett, templomi zenekarban játszó, egyházi iskolában tanuló kamasz összeakad egy lánnyal, akinek élete kívül esik az általuk ismert világon, szabadsága (szabadossága?), szépsége és frivolságnak tűnő nyitottsága pedig olyan kihívás teremt, amelyre a zárt világképben nevelt, pettingre szocializált fiúknak nincsen – nem is lehet! – érvényes válasza.
(Ez az a pont, ahol „jópofa dolog” lenne kilépni a betűvetői szerepkörből, és személyesre fordítani ezt az írást, hiszen e sorok írója egy félbehagyott egyházi középiskolával, és egy – más nézőpont szerint kettő – öngyilkossá lett baráttal és a sok mindenre kapható ikerlányokkal olyan utakon bóklászott kölyökként, amelyek másféle megértést pakolnak az Emmaus című regény sorai mögé. De ezt hagyjuk, hiszen ilyen ingoványos terepen még az önvád is dicsekvésnek tűnhet. Kanyarodjunk is gyorsan vissza!)
Érvényes válaszokat egy ilyen helyzetre (nem magamról beszélek!) a vallás legfeljebb akkor adhat, ha a vallásosság saját felfedezésből fakadó szabad önkorlátozás eredménye, és nem egy olyan előre megszabott keret, amiben a felnevelkedők előre gyártott és – speciális körülmények között – teljesen elfogadható kategóriák szerint kénytelen gondolkodni. Mert nincsen más – pontosabban: azt hiszik, hogy nincsen más.
A világ hihetetlen tágasságával, és szépséges rútságával való szembesülés az esetek többségében elkerülhetetlen, a reakció pedig kiszámíthatatlan. Baricco regényének négy szereplője négy különböző úton indul el, pont úgy, ahogy a négy evangélium hangsúlyai is eltérnek egymástól.
Az Olvasók hasonló és mégis nagyon másmilyen történetei pedig lehetnek apokrif evangéliumok, melyek többsége nyom nélkül eltűnik. Szerencsére van olyan, amely fennmarad és titokban olvasható, sőt olyan is, amely a szélesebb közönséget bűvöli-borzasztja.
Egy vallásával sokat küzdő ismerősöm szerint a katolicizmushoz – a hiten túl – elengedhetetlen az elnéző nagyvonalúság…
…ami nem várható el egyetlen kamasztól sem.
