Meghalt 88 éves korában Terence Conran, a leghíresebb brit formatervező, író, a londoni Design Múzeum társalapítója.
„Látnok volt, aki rendkívüli életútjával és munkájával forradalmasította a britek életét, az egész világon támogatta a brit formatervezést, kultúrát és művészetet„
– olvasható a világhírű művész szombati haláláról szóló közleményben. Karrierje a 40-es évek végén indult, országos ismertségre a hatvanas években tett szert. Éttermeket, építészeti és háztartási üzleteket nyitott, de neve leginkább az elérhető és stílusos bútorokkal, lakberendezéssel és belsőépítészettel kapcsolódott össze. Jóval azelőtt kezdett lapra szerelt bútorokat árulni, hogy a IKEA elérte volna a brit partokat, segített lefaragni az élvonalbeli formatervezés darabjainak árát, „demokratizálni a dizájnt”.
„Terence Conran munkássága kulcsfontosságú volt a háború utáni Nagy-Britannia újratervezésében, öröksége óriási„
– emlékezett meg a tervezőről Tim Marlow, a londoni Design Múzeum igazgatója. Conran textiltervezést tanult, majd saját bútorstúdiót nyitott. 1950-ben egy építészeti cégnél az 1951-es, milliós látogatottságú Festival of Britainen dolgozott. Később megalapította a Conran Design Groupot, amely amellett, hogy üzletek és otthonok belső tereit tervezte, tartalmazott egy francia stílusú éttermet és egy kávézót is.
Az első Habitat-boltot 1964-ben nyitotta meg Londonban, stílusteremtő bútorai, művészi háztartási termékei a háború utáni szigor szürkeségéből kitörni akaró fiatalokat célozták meg. Erősen befolyásolta a kontinens stílusa, ő ismertette meg a britekkel például a paplant. A boltból gyorsan hálózat vált, számos más brit láncot – mint a Next és a Mothercare -megvásárolt, éttermeket működtetett országszerte, valamint sok könyvet írt formatervezésről és gasztronómiáról, több közülük – A lakberendezés kézikönyve, A konyha – az otthon szíve – Magyarországon is sikeres lett.Áruházi elgondolása, amely szerint teljesen berendezett szobákat kínált, a svéd Ikeát is megihlette, amely olcsóbb termékekkel lépett a nyomdokaiba, majd 1992-ben felvásárolta és újra eladta a Habitat-üzleteket.
Nyolcvanéves korában a Design Múzeum kiállítást rendezett, mely karrierjének 60 évét mutatta be. Megtekinthető volt első fazekaskorongja, helyreállított irodájában a cédulagyűjteménye, felidézték első próbálkozásait a textilművészetben, amelyet gyorsan faképnél hagyott a bútorok kedvéért, valamint az első Habitat-üzlet 1964-es megnyitását Londonban. Sir Terence 1983-ban kapott lovagi rangot. Híres londoni helyszínek őrzik keze nyomát, mint a Bibendum-ház, a Michelin francia gumigyár 1909-es, kiválóan felújított londoni székháza és a Design Múzeum, amelynek alapítója és fő pénzügyi támogatója volt.
