Ezzel a címmel közölt kritikát a Le Monde Nádas Péter Párhuzamos történetek című regényéről.
Nádas a lapnak elmondta, hogy a könyv megírásához időnként meg kellett állítania az életet maga körül. A legnehezebb az volt, amikor csak vizet ivott azért, mert tudta, hogy másnap dolgoznia kell. Vagy elkerülte az érzelmi kapcsolatokat, mert azok árthattak volna a könyvnek. Ürességet teremtett maga körül, aszkéta életet él. „A regényíró eggyé válik a regényével, feláldozza magát, elidegeníti magát a műért”. Ezenkívül több, mint száz könyvet elolvasott a regény írása közben, amelynek bibliográfiáját a német kiadója közölte.
Nádas azt is elárulta a Le Monde-nak, hogy a könyve szerkezetét többször is megváltoztatta: 1985-ben kezdte el művét írni, majd a berlini fal leomlása 1989-ben és 1993-ban bekövetkezett infarktusa egyaránt befolyásolták a szöveg írásában, amely végül a Le Monde szerint „a XX. század Európájának izgalmas és véletlenszerűnek tűnő emberi sorozata” lett. A szerző szerint a Párhuzamos történetek formájában azért tűnik esetlegesnek, mert egyensúlyt tart a rend és a káosz között. Mint a lapnak elmondta, az érdekelte, hogy a történelem ciklikussága hogyan illeszkedik az egyes emberek személyes ciklusaiba. Ezenkívül reflektálni kívánt a történelemhez kapcsolódó megfelelésekre.
A második világháborútól a XXI. század fordulójáig a Párhuzamos történetek olyan kort és helyszínt ölel át, amely az 1942-ben született szerző életpályájának felel meg, és amely különleges kapcsolatban áll Berlinnel. Nehéz megmondani, hogy a szereplőkben milyen mértékben tudatosodik történeteik párhuzamossága, mert a narráció szándékosan homályos, és nagy szabadságot hagy az olvasónak – hívta fel a figyelmet a lap.
A magyar szerző a Le Monde szerint tisztában van könyve jelentőségével, és talán a fogadtatás tétjeivel is. A lap megemlítette, hogy egyes kritikusok azt vetették Nádas szemére, hogy egyetlen könyvben akart mindent elmondani, hogy a XXI. század elejének nagy regényét akarta megírni, mások viszont ezt az ambíciót értékelték. A magyarországi fogadtatás kapcsán Nádas elmondta, hogy a könyv inkább megosztotta a kritikusokat, mert egyesek nem értették, hogy kilépett a nemzeti határokból, és az európai gondolkodás más áramlatai érdekelték. Szerinte ez a reakció a szöveg erotikusságához kapcsolódó ellenérzésekből is fakad.
A mértékadó francia lap szerint kevés könyvet előzött meg még akkora várakozás, mint a 18 évnyi munka után Magyarországon 2005-ben megjelent Párhuzamos történetek című regényt, amelynek francia fordítása a közelmúltban került a boltokba. Ehhez valószínűleg nagyban hozzájárult az Emlékiratok könyvének sikere, amely szinte egyhangú dicséretben részesült, és szerzőjét egyebek mellett Prousthoz, Musilhez és Thomas Mannhoz hasonlították – emlékeztettek a francia kritikusok.
Nils C. Ahl és Florence Noiville szerint az új regény csak látszólag bűnügyi történet, amelyben a bizonytalan rendben következő fejezeteknek saját, önmagában záródó ritmusa van. Csak több száz oldal elolvasása után bomlik ki a mű utalásokkal teli bonyolult szerkezete. „A Párhuzamos történetek egy gigantikus freskó” – hangsúlyozták a kritikusok.
Forrás: MTI
{jcomments on}
