Igazából azokat az ételeket szeretem főzni, amik nem kapcsolódnak konkrét recepthez, hanem úgy kezdődnek, hogy hirtelen bejön a konyhába egy nagy zacskó érett paradicsom Margitka kertjéből… És akkor mi legyen belőle?
Eszembe jut, hogy Krisztitől, a Semec farmról kaptam egy speciális friss kolbászt, amibe nem került paprika és csak enyhén füstölt, ők ma még egymáséi lesznek a paradicsommal.
Első lépésben fölteszem a wokot, kevés extra szűz olívaolajat locsolok bele, amin egyszerre pirítgatok egy fej apróra vágott lila hagymát és a béltől megszabadított, apró falatokra szétszedett kolbászt. Az illata úgy terjed szét a szomszédos kertekben, hogy még a lepkék is megállnak a levegőben.
Lereszelek egy szál testesebb sárgarépát és hozzáadom a megpödörgetett kolbász-hagyma kombóhoz és gusztusosan összepárolom őket, hogy a sárgarépa édessége átjárja a húst.
Az időközben apróra vágott paradicsomot és fokhagymát beleborítom a wokba, só, bors és az elmaradhatatlan kandiscukor, ami lágyítja a paradicsom savasságát. Kell egy kevéske idő, amíg a paradicsom ragyogó és sűrű masszává fő, így közben van idő néhány bazsalikomlevelet és csilipaprikát csípni a kertből, és megszórom oregánóval is a paradicsomot.
Amint kellően krémes a szósz, félreteszem, és elindítom a tésztát saját kalandos útjára.
Természetesen a tésztát, konkrétan a spagettit is másképp főzöm, nem bő vízben, és nem öntöm le róla a tésztalét, ami tele van ízekkel. Hanem: Annyi vizet teszek föl, amennyi kb. duplán ellepi a tésztát, teszek hozzá egy késhegynyi vajat és megszórom a saját tésztafűszeremmel, aminek az alapja néhány száraz fűszer: oregano, fokhagymás só, cayene bors, metélőhagyma, petrezselyemzöld (és most próbálkozom egy kevés gyömbér hozzáadásával, de ízlésünk szerint bővítsük a keveréket.) Sokan azt gondolják, ettől aztán jó mászkos lesz a tészta, összeragadnak a spagettiszálak, stb., de nem, sőt, ha szükséges, adjunk hozzá kevéske vizet fövés közben. Amikor fogkemény a tészta, elzárom alatta a lángot, és fedő alatt hagyom két percig pihenni, fölszívja a maradék levet, és fölkészül a nagy lakomára. Íme:
Mivel sok paradicsomom volt Margitka kertjéből, és Kriszti kolbásza is szép szál volt, annyi szószt főztem, hogy a felét félre is tehetem, két-három nap múlva is fölébreszthetjük vele a szép emlékeket.
A wokban maradt szószba belezúdítom a tésztát, és főzés nélkül összekeverem, hogy minden szál spagettit katonásan átjárjon a bazsalikomos, füstölt kolbászos paradicsomszósz.
A tálalásnál ezúttal nem parmezánt reszelek rá, hanem belga trappistát, amit a helyi multikulti jegyében holland barátaink árusítanak a fonyódi piacon.
Jó étvágyat! Ha vacsorára készül, darvadozzunk utána rozé borok koccintásával!
